Category Archives:

hópihékbe kapaszkodnék

a szépségegy tapintható akkord a zongorána harmóniaegy félbehagyott hegedűszó csendjeott hangos igazán Táncos hét Münchenben. A kellős közepén – szakítás. Tánc a semmivel, az életért. Mi marad, amikor mindent feladok és elolvadok, mint a kávéba pottyantott kockacukor?Csak a szelek… Ólafur … Continue reading

Posted in 5 ritmus, élet, életterv, , kapcsolat, mese, Open Floor, tánc, tél | Leave a comment

Nyáron legyen meleg!

Vajon miért van mindenki úgy megrettenve a Dunán úszkáló jégtábláktól? Hiszen Mátyás királyt is a Duna jegén választottuk meg, több mint ötszáz évvel ezelőtt. Vajon a száraz kontinentális égövben miért olyan végtelenül meglepő a mínusz tizenöt-húsz fokos hideg? Alapvetően – … Continue reading

Posted in barátok, fürdő, , hideg, melegség, mese, tél | Leave a comment

Ami a havat illeti…

Végre itt a hóesés! (és aki az égre néz, a szemét nem tudja nyitva tartani… salallalaaa). Még alig 5 centi hullott Budapesten, de már kitartóan sietnek lefelé a hópihék, sűrű egymásutániságban.Régen – mondjuk 10 évvel ezelőtt, és annál korábban, visszafelé … Continue reading

Posted in | Leave a comment

vágyak

“meg kell tanulnunk azután vágyakozni, ami a miénk” írja Simone Weil. Megint beleszaladtam ebbe az idézetbe, hiszen végre kezembe akadt a pár hónapja vásárolt Schäffer Erzsébet könyv. Az írás, amit olvastam, könnyed és mégis: súlya van. Pókfonál a kötet címe.Újra … Continue reading

Posted in , Schäffer Erzsébet | Leave a comment