veszteségeink (a gazdagság)

kitartás. húzódik a bõr,
a fog, az állkapocs feszül
és egyszer csak törik, porlad,
szakad: nincs tovább.

Ömlik a vér…

Minden időcsepp
U g y A n A r r A  a szirtre hullik,
gördül tovább,
és lassan az elevenbe vág.

Az egyetlen, aki ismer,
megőrzi titkodat,
másoknak csak általa vagy

áttetsző…

hajnal.

Felkel a nap
a vér alábbhagy
a lélek tévelyeg
a csönd végtelen
a világ továbbmegy.

Gördül.

S mire újra fájnál
a helye sincs már,
csak fényed tűnik át
a szikkadt repedéseken.