Keddi kifli #2: szerelem 2.0

Vasárnap este játszotta a Barceolona csapata a Copa del Rey döntőt a Sevilla csapata ellen. A Király Kupája, amelyet díját természetesen az uralkodó saját maga adta át.

Fontos nap volt ez, mert emellett ezen  a hétvégén voltunk először távol a párom kisfiával együtt hármasban egy fürdőzős-lazítós hétvégén, ami remekül sikerült.

Azt hiszem sosem írtam még fociról, talán soha többet nem is fogok, de a vasárnapi meccs igazán különleges volt. És persze hűen magamhoz, messzemenő következtetéseket vontam le a csapatok játékából. Magamban úgy hívom, hogy a nap, amikor elvitathatatlanul szerelembe estem Katalóniával.

Minden egy hétköznapi spanyolórán kezdődött, ami általában a legkevésbé sem hétköznapi, két dolog miatt: egyrészt, mert jó 15 éve nem tanultam magyarul spanyolul (tehát mindig valami második idegennyelv segítségével tanultam spanyolul, pl. angolról spanyolra), másrészt a végtelenül elhivatott és szenvedélyes tanárom miatt, akinek a kommunikációs megfigyeléseiről talán már írtam. Ha még nem, előbb-utóbb biztosan írok róla :).

Három és fél éve élek itt, és most kezdem érezni, hogy vége van a tranzit periódusnak: majdnem biztos, hogy itt maradok. Ez persze egészen egyértelműen következik abból, hogy katalán a párom, de mégsem annyira egyértelmű, mert van honvágy, van otthoni család, közeli, legközelibb barátok, anyaföld, egyebek. És mégis. Már itt-hon érzem magam otthon… de térjünk vissza a meccshez.

Nem sokat értek a focihoz – néha megnézem, világbajnoki mérkőzések, stb: láttam pár meccset, de nem vagyok rajongó. A legtöbbször elunom magam. Borzasztóan.
A múlt évben volt szerencsém élőben nagyjából 3 méternyire végignézni egy Valencia-Barcelona meccset a Camp Nou stadionban egy valenciai barátom segítségével, akkor azért megértettem, mekkora labda-bűvészek ezek a játékosok, és milyen elképesztően játszik Messi. Mert elképesztően játszik.

Tehát spanyolórán megvitattuk – két, a könyvben szereplő cikk kapcsán – hogy mi a különbség a Madrid és a Barca játékosai/csapata között. Lényegében annyi, hogy a csapatjáték a Barca veleje és lételeme (established by a Hungarian, Mr. Kubala!), a gól a fontos, nem az, hogy ki rúgja, nagy hangsúlyt fektetnek az utánpótlásra egészen fiatal kortol, stb, stb; míg a Madrid felnőtteket “vásárol be”, és meglehetősen individualista, az egyén fontos legalább annyira mint a gól.

Hangsúlyozom, hogy amatőr vagyok, és nem értek ehhez az egészhez.

DE.

A vasárnapi játék lenyűgöző volt: két csapatot láttam, az egyik elegánsan, kissé talán kimérten játszott kezdetben, szimpatikus edzővel a háttérben, aki inkább bízott a csapatában és az embereiben, hagyta, hogy játszanak; míg a másik oldalon egy végtelenül elszánt csapat állt velük szemben, brutáisan gyaluló játékkal és egy eléggé erőszakosnak tűnő edzővel aki véglnélkül küldözgette a kézjelekbe bújtatott utasításokat.

Nem követtem az időt, nem emlékszem, hogy kit állítottak ki, és miért, de egy idő után, még az első félidőben, a Barca 10 emberrel játszott. Ekkor kezdett érdekes lenni a játék: Madridban, ahol egyikük sem volt otthon, a Barca a sok külföldi játkosával egy katalán szellemű játékot játszott elegánsan, sítlusosan és EGYÜTT. Ha valami miatt, akkor ettől katalán, ez a sava borsa: EGYÜTT. A hosszabítás első felében rúgtak egy gólt, majd a vezető bíró kijött megmasszíroztatni a combjait (!!! ilyent még sosem láttam, pedig azért láttam jó pár meccset), majd folytatódott a hosszabbítás, aminek a második felében lőttek még egy gólt. A Sevilla játéka pedig az olasz csapatéra emlékeztett engem (amit talán a 2010-es VB-n láttam), az agresszivitás és egyre inkább jól irányzott labda-támadás helyett lábra érkező becsúszások stb.
Egyszóval nyert a Barca, és boldog voltam, hogy nyertek.

DE van még itt valami más is. Ugyan miért lenne attól katalán valami, hogy EGYÜTT csinálják az emberek?

A katalán lélekből vagy spiritusz egyik legfontosabb eleme ez, amit Kubala talán remekül felismert és kihasznált a Barca csapatépítésénél anno.

Hallottatok a Castellers-ekről? Írtam már róluk? Nem emlékszem, és nem is találok most ilyen címkét. Angolul “human tower”, magyar talán “embertorony” a jó fordítás. Így néznek ki:

Alul a nagyméretű, jó súlybíró férfiak (akiket mindenki támogat oldalról aki ott van körülöttük!), felettük a kisebb férfiak és erős nők, rajtuk a kisebb/fiatalbb nők, majd rajtuk a kamaszok, és felettük a gyerekek, lovaglósipkában, alig 4-5 évesek általában…
Sokszor láttam már, hogyan készül egy ilyen élő kastély, és mindig megállok megcsodálni. Újra és újra a katalán lélek és közösség megtestesülését látom benne: egymást tartják, mindenki, egytől-egyeig tartja a másikat, keresztül-kasul. Csodaszép tanítás, amit újra és újra örömmel fogadok be, mert van bőven mit tanuljak tőlük.

Vasárnap a castellersek képe kúszott be egy ponton, amikor a Sevilla nagyon de NAGYON küzdött azért, hogy szétzilálja a Barca csapatjátékát, amire a csapat válasza a még erőteljesebb összhang és összezárás volt. Úgy, hogy az eleganciát és professzionális hozzállást mindvégig megtartották.
Így aztán, a kis kínai sarki kocsmában nézett meccs alatt, vasárnap este, Katalónia megvett kilóra, köszi Barca, és köszi Francesc, jól elintéztétek ezt…!
Beleszerettem ebbe a népbe egy pillanat alatt egy argentín focista vezetésével, akihez a játék végén odaszaladt a “PAPI 10”-es feliratú mezet viselő kisfia ünnepelni. Mindenki, aki él és mozog Barcelonában tudja, hogy kié a 10-es mez. (A papi meg papa, itt mindenki így hívja a papáját, szerintem nagyon kedves).

A szerelem így már többrendbeli, akkor is, ha pillanatnyilag áll a báll kvázi az utcasarkunkon, és egy helikopter kőröz kb. egy órája a háztömb és a negyed szoros közelségben lévő tömbjei felett: pár éve egy régi bank üres irodáját elfoglalt rendszerellenes csoportot költöztetnek most ki – vagyis, végre megvan a határozat, és igyekeznek (igyekeznének) őket kilakoltatni, amiben persze mindenki részt vesz, ki-ki a maga oldalán. Tegnap egy nagyjából ezer fős tüntetés volt, némi sérülésekkel és rombolással összekötve… , a rendőrök is felvonulnak kilakoltatlni. Értitek, bankfoglalók, akik nem akarnak elmenni az elfoglalt épületből :). Van itt izgalom! Meg katalán lélek. Nem mondom, hogy most már mindent értek, de jóval közelebb vagyok :).

A “Papi 10”-es feliratú mez pedig mindent visz.
Mint itt a kis csíkos:

This entry was posted in élet, Barça, Barcelona, Messi, otthon. Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s