lélegezzetek mélyeket (respirez profondément)

Jelen 
Éjféltájon nem borongani.
Testedzeni.
Múltat jelenlre, nyarat őszre, egyedüllétet társra,
útkeresést elindulásra,
a félelmet bátorságra és elrugaszkodásra
cserélni.
Egyszer majd hazaérni.
S addig, Úton lenni. Jelen.

Jónás Vera zenéjét hallgattam ma reggel, a GAME offical videóban, és honvágyam lett tőle, olyan jó volt látni ismerős arcokat a klippben!
November vége felé otthon leszek egy szűk hetet, várom.

Közben amikor megvettem a repjegyet, arra jöttem rá, hogy valami elkélpesztően mély bizalomból cselekszem: hiszen egyelőre még nincs konkrét bevételem… mi ez a bizalom, honnan fakad? Bizalom abban, hogy minden rendben lesz, hogy lesz bevétel, lesz megoldás, hogy tartva vagyok, gondozva, a hajam szála is számon tartva – pont azt, amit, és amikor a legszükségesebb, megkapom…
Elkalandozom. Vajon hol van Isten? Hol van az Isten “akarata” bennünk? Sokaknak ismerős ez a kifejezés, sokszor emlegetik. És ha nincs véletlen? Csak az események finom hártyaszerű egymásra következése van aszerint, amikor végre kellően önmagunk maradunk magunkban, csöndesen ahhoz, hogy belülről meghalljuk, hogy merre? Flow. Szinkronicitás.

Te tudod, ki Vagy Te?

Hosszú hónapokig tartott a végtelen dilemmák sora. Kívül kerestem, de belül van a válasz, csak belül. Egzisztenciális dilemma, mihez fogjak, a sok “nem illek” után – a segítség, vagy inkább jóváhagyás mégis kívülről jön, mint bíztatás, támogatás. A félelemmel szemben kicsi vagyok, nem merek – – – nem merek repülni. Pedig vannak szárnyaim. Lehúznak a földre, nehezek, használni kéne, ideje van, na. Ideje annak lenni, aki vagyok.
A munkák, amelyekről meséltem picikét, nem jöttek össze. Mindkét helyre beérkezett valaki, aki végül a választott lett. A hopponmaradás művészete. S amikor erre válaszul belül egy bizonyosság dobol csak, mélyebben, mint a csalódottság: itt az idő… itt az idő… itt az idő elindulni arra, amerre már hónapok óta készülök.
Tapogatózom. A döntés egy újabb munkakeresős hullmvölgy és baráti beszélgetést követően egy éjjel, álmomban megszületik. Reggelre úgy ébredek, hogy igen, akarom az új életet, az új utat, igen, tele van rizikóval, de VÉGRE van valamihez kedvem, energikus vagyok, terveim vannak, tenni s venni akarok, van célom…

Egyszóval, hosszú hónapok vajúdása után eldöntöttem, hogy merre megyek tovább. Ahhoz van köze, hogy ki vagyok. És talán, amikor végre felvillan a fény egy sötét út közepén, megvilágítva a következő lépést, az pont olyan, mint amikor Isten akarata megmutatja magát. És lehet, hogy bátorság nélkül észre sem tudom venni, mert szinte biztos, hogy kivisz a komfortzónámból.

Tehát, jön az írás (egy novella készülőben angolul, amit majd az író barátom spanyolra fordít és remélehetőleg kellően tetszeni fog a szerkesztőnek, s kiadják. Könyvtervek. Könyvajánlat készítés.
És terápia. Az a kranioszakrális terápia, amivel másfél éve foglalkozom.

Épp egy hete lassan, hogy az ötletekből döntés született. Azóta a reggel (vagy éjjel) óta valami megváltozott, elnyugodott, kisimult; és a békesség, felvillanyozottság és tettrekészség éppen elég jel arra, hogy erre mehetek tovább. Olyasmi, mint árnyékból a fényre lépni, és mindaz megtörténik (újra), amiról már annyit de annyit írtam, egy egészen új szinten: levetni mindazt, amit készségesen magamra vettem, de már nem szolgál.
Ma van az új életem hatodik napja. Teremtek. Álmokból, valóságot. Életet, amelyben otthon vagyok.

imaginez la forme de la boite crânienne,  //  képzeljétek el a koponya formáját
son épaisseur, sa dureté.   //  vastagságát, keménységét.
comparez le plan mental a une scene de théâtre // a mentális terveket hasonlítsátok egy színházi jelenthez
sur laquelle évolue des personnages, ce sont les images, les pensées // ahol a karakterek kibomlanak, ezek az képek, a gondolatok
ordonnez a ses acteurs de se retirer, et conservez une seule image  // rendeljétek vissza a szereplőket, és tartsatok meg egyetlen képet
installez vous dans cette pensée et a ce moment vous cessez de faire,   // telepedjetek le ebben a gondolatban és hagyjatok abba a tevést 
et commencez a être.   // és kezdjetek lenni. 

you gotta move, you gotta move    // mozognod kell, mozognod kell
you gotta move child you got to move   // mozognod kell gyermek, mozognod kell
you maybe high, you maybe low    // lehetsz magas, lehetsz alacsony
you maybe rich child you maybe poor   // lehetsz gazag, lehetsz szegény

you gotta move, you gotta move   // mozognod kell, mozognod kell
you gotta move child you got to move    // mozognod kell gyermek, mozognod kell
you maybe high, you maybe low     // lehetsz magas, lehetsz alacsony
you maybe rich child you maybe poor // lehetsz gazag, lehetsz szegény

respirez profondément   // lélegezzetek mélyeket

les pensées   // a gondolatokat 

laissez se faire le flux et le reflux   // hagyjátok ki és be áramolni
c’est alors qu’émerge l’essentiel,   // így bukkan elő a lényeg
ce que l’ont est.  // amik vagyunk

you gotta move, you gotta move 
you gotta move child you got to move 
you maybe high, you maybe low 
you maybe rich child you maybe poor 

you gotta move, you gotta move you 
gotta move child you got to move 
you maybe high, you maybe low 
you maybe rich child you maybe poor 

vous êtes tranquillité.  // nyugalom vagytok
This entry was posted in ír, új élet, Barcelona, béke, döntés, flow, karnevál, könyv, munka. Bookmark the permalink.

1 Response to lélegezzetek mélyeket (respirez profondément)

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s