felfedezések

Az a bizonyos komfortzóna mindenütt jelen van az életünkben. Ételektől-italoktól kezdve egészen a ruhákig amiket viselünk, a zenéig amit hallgatunk.
Néha baromira fáraszt annak kitalálása, hogy mit vegyek fel. Ti is vagytok így ezzel? Teljesen megértem azt a hölgyet, aki nap mint nap ugyanazt a ruhát viseli a munkahelyén. Nem vagyok divat őrült, sem magassarkú-függő, és a kreativitásomat sem dobja fel igazán az fél óra dinamikus hezitálás amit néha előadok reggelente, felöltözés, átöltözés, levetkőzés, újrakezdés, pánik, átöltözés, majd: “ez jó lesz, és nem érdekel ki mit gondol” darab nyer. Mindezt egy olyan városban, ahol a munkahelyemen kívül tényleg senkit nem érdekel, mi van rajtam, mert itt mindenkin az van, ami tetszik neki. Mondjuk mostanában – négy-öt hónapja – különösen nehezen találom meg azokat a darabokat, amelyekben jól érzem magam és jól néznek ki rajtam.

A gardróbom több darabja egyrészt kicsi lett: nem nőttem óriásit, de úgy tűnik erre-arra van mindenféle változás ami miatt jó pár dolgot ki kell szelektáljak. Egyszóval amikor kardinális változások már fizikailag is jelentkeznek, akkor bizony a mélységben földkéreg-mozgató óriási erők mennek végbe. A láthatatlanban kezdődik minden, ahogy Hamvas írja, tudjátok, hogy egyetértek vele. Óriási mozgások és lélek-tér-átrendeződések történtek belül, és ennek kívül is helye van már úgy fest. Tökéletes átrendeződés. Mindaz, ami tehát a szellemben, lélekben, gondolkodásban, személyiségben alakul: megjelenik a testemben is. Vagy valami ilyesmi. De ilyen változások mondjuk tíz-tizenöt évente egyszer vannak – vagy inkább húszévente. Nagyjából ilyen érzésem van. Vajon ha belül lehántjuk azokat a rétegeket, amelyek római hadtestekként védelmeznek és takarnak egy régi trauma miatt, és hagyjuk a traumát meggyógyulni, behegedni: az elengedés, megbocsátás és gyógyítás idegrendszerünkre gyakorolt hatása a testet is átrendezi teljesen? A válasz igen. IGEN. Nemcsak a testet, hanem a szokásos válaszreakciókat feltételes módba helyezi, az addig kiválóan működő robotpilóta kérdésessé és megbízhatatlanná válik, a világ kitágul, új, addig ismeretlen reakció-lehetőségek, választások és élet-lehetőségek villannak fel. Van választásom. Tudok mást tenni, mint eddig. Tudok másképp hozzáállni helyzetekhez akkor is, ha a komfortzónámon kívül vagyok. Sőt. Ki akarok kerülni a komfortzónámból. Rapunzel-i királylányság: kívül akarok kerülni a tornyomon, és érezni a bőrömön a napot, a vizet, madarak szárnysuhogását.

Már nem számolom a napokat, hogy meddig tart – de már az alagút vége felé teljesen rendben lévőnek tűnik, hogy a külső is megváltozik, nem csak a belső: hogy változik az ízlés, az ízlelés, a megjelenés, a fontos és kevésbé fontos dolgok kategóriája, a színek és formák amelybe az új formát öltöztetni lehet. Teljes átváltozás. Nem kafkai, nem tragikus.. és van benne valami tisztulás.
Vicces, ma egy pillangó-szerű felső van van rajtam, fehér, simuló nadrággal. A felső olyan, mint egy poncsó, csak rövidebb ujjú, és derékban meg kell kötni. Áttetsző, magenta és fekete színek dominálnak, alul a derék felé pedig narancs, magenta, fehér, türkiz virágok nyílnak. Pillangós-könnyedség, régen sosem vettem volna fel ilyesmit, most meg remekül érzem magam benne. Helló, változás, Isten hozott!

This entry was posted in Barcelona, gyógyulás, Hamvas Béla, tavasz, választás, változás. Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s