Emlékezet
Átsuhanó hajók:
mint egy illat-töredék,
fülembe csendülő hang-foszlány…
Mesefény.
A belül figyelő szem
szigetét körülrajzzák, kapaszkodnak,
kapaszkodnának a kövekbe –
sóhajtok, tovatűnnek.
Emléksodronyok
vasmacskákat húznak fel,
fojtott csörömpölés a víz alatt:
időtlen mély messzeségből
kapar fel
a régen eltemetett,
kagylóba zárt
égi
fény.
Szabadon engedem. A
rabság mélye előtört és felfutott,
a zár lepattant,
előszökik a
fény.
Belül tágas a tér.
Emlék-hajók vonulnak
messzi zene itt-ott a vasmacskás
csobogás, hínár-szövévény
tompítja hangjukat.
Elúsznak. És helyükön
a pillanat mélységéből
új élet fakad.
Párnafilozófia 