Most már talán két hete is van, hogy két barátommal Monsterrat-ba kirándulunk. Rendkívüli lények laknak ott sziklákba mélyült szellemekkel. Megmutatok közülük egy párat – a Barcelonától kb. egy-másfél órányira fekvő kirándulóhelyről és kolostorról, amely a Fekete Madonna szobrát őrzi a gyermek Jézussal, majd máskor írok.

Ők mind Montserratban laknak, vigyázó, töprengő, örök-üres szikla szemekkel meredve a tenger felé, vagy éppen békés kontemplációba merülve a mindenség titkai felett:

Ezzel a kis felvonóval lehet feljutni többek közt (vagy gyalog, vagy egy másik felvonóval, ami kerekeken szalad és nem a levegőben himbálódzik):

A hegyekben (1100m) már megérkezett a tavasz:

Holdat is láttunk, a holdtölte után fogyatkozóban:

Holdbéli táj, útban az egyik csúcs felé:

És íme, ősziklaságuk:

Köpcös kapuőr, felhúzott vállakkal, csak a homloka, orra és szemgödre látszik (profilból) – tőle balra középen meg a napimádó lapos arcú aki csak felfelé néz:

Békés mosollyal kontempláló öreg, aki még azt is eltűri hogy holmi mohák és vad füvek telepedjenek meg kalapja szélén. Ő talán Afrikából jött.

A köpcös kapuőr, aki valójában mosolygó szumó-bajnok kétajtós szekrény, kis lófarokkal a feje búbján, háttérben derengő holddal:

… és az örök aszkéta, aki soha nem lankadó várakozással tekint a tenger felé, várva az új érkezőket. Arcán szikárság, az idő vasfoga, és némi megszeppentség látható nyomokban. Lehet hogy elfáradt a nyaka ennyi év(ezred) után.