Abraham Maslow híres-neves, európai gyökerekkel rendelkező tengerentúli pszichológus az Egyesült Államokból. Különösen nevezetessé a saját nevével ellátott – Maslow-piramis – kidolgozása tette. Briliáns ötlet az egész: piramisba rendezte a szükségleteket, ahol is a legszükségesebbek legalul, a piramis alapjánál, míg a “luxus” szükségletek legfelül, a piramis legtetején helyezkednek el. Íme:

Nos, egy kicsit továbbfejlesztve – vagy bontva – az általánost az egyedire, azt hiszem mindannyiunknak megvan a maga külön bejáratú Maslow-piramisa, ahol olykor az alapszükségletek között olyan dolgok is szerepelhetek időről-időre, ami máskor a luxus kategóriába esne.
Ma este világosodtam meg olyan dolgokról, amelyek ehhez a témához vezettek. Illetve, ilyenkor mindig felmerül bennem egy régi kérdés: miszerint, a változás vajon egy csapásra történik, vagy hosszú idő alatt? Tyúk-tojás jellegű kérdés, de nem az. Szerintem a helyes válasz az, hogy a változás előkészítése lehet hosszabb vagy rövidebb idő, de maga az aktus, vagyis a változás, helyesebben a változás felismerése (pl. éhes vagyok, letörött a körmöm, hideg van, hiányzik valaki, bedöglött a számítógép, stb) az egyetlen pillanat töredéke alatt történik meg. Lehetnek előjelek, az előkészületre utaló jelek (általában vannak), amelyeket nem mindig veszünk észre, de azért vannak, s aztán: zsutty! Ott találjuk magunkat a változás kellős közepén.

No meg aztán, az alappiramis számtalan síkra bontható: attól függően, hogy éppen milyen élethelyzetben vagyok, az alapszükségleteim mennyire vannak kielégítve – mert például az avokádó igencsak luxus, attól függően hogy a világ melyik pontján élek, de annyira nagyon jól esik, hogy néha már hiány-szükségletként jelenik meg, pedig vannak más alapélelmiszerek. Érzelmi állapottól is függ ez az egész, meg egészségtől, kulturális vagyis tanult elemektől, s a többi. Rengeteg dolog jut eszembe egyszerre erről, de most inkább inkább rövidre fogom, mert közeledik a pizsi ideje.

Szóval az én szükséglet piramisomon igen előkelő helyen szerepel (az ölelés mellett, a baráti, szeretettel teli, a másiknak örülő, s ezt az örömet vele megosztó ölelés mellett) a minőségi beszélgetés. Lehetne együtt gondolkodásnak, vagy együtt filozofálásnak nevezni, de sokkal inkább arról van szó, amikor megosztod a gondolataid egy adott témáról valakivel, majd ő is megosztja az ő gondolatait, s ezek a gondolatok nemcsak összeérnek, hanem átfedésben is vannak, majd pedig a másik gondolata inspirál arra, hogy tovább indulj, még mélyebben fedezd fel azt a dolgot (vagy mást) amiről éppen beszélsz… túl a felszínen, a hétköznapi dolgokon. Ma volt részem ilyenben egy új ismerősömmel, nagyon-nagyon feldobott, s persze közben a felismerés is megérkezett, hogy mennyire hiányzik ez.

A hosszú szünet oka a munka. Ami mostanában hol ide, hol oda visz, repülök a széllel mindenfele. Múlt héten Grúziában jártam egy konferencián, ahol a konferencia után csoda-barlangvárosokat is megmutattak, elképesztő az egész. Képeket töltök fel, amint lesz rá időm. Aztán itthon (Barcelonában) munka+alvás a program, merthogy megint sikerült elkapni valami bacit, hihetetlen hogy lényegében január eleje óta ki-be járkálok ebbe a dög influenzába… Azt hiszem most bosszulja meg magát az, hogy tavaly (2012-ben) semmit nem pihentem, mert szabadság helyett született a könyv. Sok dolog van a betegeskedés mögött, ez bizonyára az egyik. Jövő héten pedig folytatódik a roadshow: vasárnap irány Ljubljana aztán Zágráb, egy kis kitérő vissza Barcelonába, majd Bukarest. Ma hazafelé arra is rájöttem, hogy pont mire megszokom, hogy itt vagyok, a hét végére, addigra utazom megint… sebaj. Csak legyek végre egészséges.. nagyon nem jó ez a csökkent üzemmód. A héten minden nap legkésőbb tízkor ágyba parancsoltam magam: az alvásnál nincs jobb orvosság (mert tényleg mindent de MINDENT eszem-iszom, még diétázom is, és semmi hatás.. csak picurka).
És persze, csak hogy véletlenül se unatkozzak, egyelőre apránként, de nekiálltam újra az orosznak. Mert mi mást tanuljak itt Barcelonában, mint oroszul beszélni? 🙂 Szóval a szokásos pörgés van, végtelenül csöndes barlangi idővel váltakozva. És sok alvással. Sok-sok alvással. Máris kések a pizsi-találkozómról… úgyhogy: Спокойной ночи! Jó éjszakát!