Két nap szabadság, némi szolíd munkával – betegszabadság helyett. Még mindig náthás, bár egyre jobb. Napról napra jobb, de még mindig van hova fejlődni.
Napközben 17-18 fok, könnyű kabát s pulóver, délután Ikea. Csak pislogok, milyen kihalt, no lám, ilyenkor kell jönni, nem szombaton délután amikor egész Barcelona a Hospitalet Ikeában akar lazacot enni/kanapét nézni/kismacit venni a gyereknek. Kanapét csak jövő hónapban, ej, menny minden kell egy üres lakásba!
Éjjeli szekrény, függöny, lámpák, edények (legalább legyen a tányérokból 4-4), pót takaró, huzat, LÁBTÖRLŐ (az első, amit vettem életemben, pedig laktam már pár helyen), díszpárna (nem lehet élni nélküle, egyértelmű); kis ez-az-amaz amiben ezt-azt-amazt lehet tartani, szemetesek (persze nem méricskéltem, és nem fér be úgy, ahogy szerettem volna, sebaj), csavarkészlet, tipli, és fúró. Ja nem. Nem fúró. Azt hiszem leckét kell vegyek valakitől, aki ért ilyesmihez. Fúró helyett elektromos csavarhúzót vettem! Még jó, hogy nem kezdtem el falat fúrni vele… de legalább így is hasznos volt a kis szekrény összeszerelésekor. Nohát. Ikea-csütörtök, Barcelonában. S a lakás telik, szépen lassan, bár bőven van még mit, s hova, hajajajj, de mennyi minden (például a teljesen üres vendégszoba vagy nyári nappali)! Alakul, szépen lassan. S ez a legfontosabb. No meg a lábtörlő. 🙂 És a napsütés. Kezd nagyon jó lenni :).