Nem Patrick Süskind azonos című könyvére gondolok, amit sok-sok évvel ezelőtt olvastam, de eszembe jutott az is. Nem is a könyv alapján készült filmre, amit nem láttam. Egyszerűen csak arra jutottam, hogy az illat, amivel körbehintjük magunkat reggelente (és még amikor) egészen biztosan befolyásolja azt, hogy milyen embereket vonzunk, s viszont: mi kiket találunk vonzónak. Parfümreklámok, megvannak?
No és a fantázianevek! Egészen biztosan nem véletlen, úgy értem, igen, fantázia-név, tehát illuzórikus, stb, de mégis kell valami kapcsolatban legyen a parfüm összetevőinek testünk egyedi illatával keveredve. Végső soron a Parfüm című könyv is erről szól…
Óriási szerepük van az illatoknak (s szagoknak) az életünkben, például akinek megsérül a szaglóhámja, és elveszíti a szaglását, az az ízeket sem tudja érezni. A friss, természetes, tiszta illatok feltöltenek, a bűzösek elűznek, megfullasztanak. Nagyon sok mindent szagok, illatok alapján azonosítunk be.

Vajon a léleknek is van illata? Miért ne? Mindenki egy teljesen egyedi illat, s aszerint, hogy mit él, gondol, szeret, stb, más és más illatelegy lesz belőle. Mint az egyik kedvenc Hamvas novellámban, az Olbrin Joachim csodálatos utazásában – a lélek összetevői néha illatoznak is.

No de ez az egész onnan jön, hogy ezt az elméletet bizonyítani akarom. Parfümöt váltok. Óriási hír, mi? Nem nagy dolog, annyira pláne nem, hogy egy egész hosszú bejegyzést szánjak neki. Ezzel együtt a kezdeti gondolat, hogy “nocsak, lehet hogy ideje parfümöt váltani” onnan ered, hogy bevillant, ha más illattal veszem körbe magam – s az egészen más párlatot alkot a bőrrel érintkezve, mint az üvegben – akkor talán végre a mostanában történt találkozások főszereplőitől különböző, más módon gondolkodó férfiemberek is a közelembe jutnak. Hátha nekik más a szaglóhámjuk, és más illatra érzékenyek.