Az egész városban vagy iberica sonka illat terjeng, vagy halszag (a tengeri herkentyűk miatt). Esetleg a kettő együtt. És papagájcserregés, meg röpdöső zöld madárkák – általában a pálmafákon szeretnek fészkelni.
Gondolatban többhavi fizetésemet elköltöttem cipőre, lakberendezési tárgyakra, egyedi ékszerekre, ínycsiklandozó iberica sonkákra és egyéb finomságokra…
Jövendőbeli lakásom megvan, egy 1840 körül épült házban. Rendkívül romantikus. A környék is. Vicces, mert ezt néztem meg legelőször, azután körberohantam azt a két kerületet, ahol kerestem, majd teljes elkeseredettségemben (túl drága vagy túl élhetetlen vagy túl fura volt a többi – itt például az ügynökségnek a leendő bérlő fizeti a jutalékát, ami vagy plusz egy hónap, vagy az egész éves díj 10%-a, ami akár 1000 EUR felett is lehet!) eszembe jutott ez a kedves ember, hogy no hátha nem adta még ki. Mert ez volt eddig a legjobb helyen, legjobb áron. És lőn. Még nem adta ki. Illetve már igen 🙂 nekem. Külön öröm, hogy bútorok, amik vannak (csak pár darab – az ággyal együtt) teljesen újak… Ennél többet azt hiszem nem is kívánhatnék most. Na jó, talán még egyet: remélem nem lesz túl puha a matrac.
A múlt héten egyszerre három nyelven beszéltem, akár egyetlen mondaton belül is nap végére, mikor melyik nyelven jutott eszembe a szó… most már annyira üres a fejem, hogy vagy csak spanyol, vagy csak francia, vagy csak angol. Ki kell járni újra a beporosodott nyelvi agytekervényeket, hogy minden olajozottul kapcsoljon egyik nyelvről a másikra. Előbb-utóbb ez is menni fog.
Holnap újra repülök, most Lufthansa pontokat gyűjtök – pakolni, dobozolni, költözni. Aztán vissza, és kezdődik az új élet – a megújulás, a változás. Annyi de annyi minden történik, biztos, hogy van, ami elmúlik belőlem… teljesen üresnek érzem magam, és nagyon jó ez a tiszta, békés üresség. Nincs bennem semmi, csak ami van.. Hogy mi lesz? Majd amikor történik, elválik. Nem készítek elméleteket, nem döntöm el előre, hanem hagyom, hogy az legyen, ami alakul. De nagyon pozitívan állok hozzá, csupa szellős nyitottság, hajladozó zöld búza és susogó nádszál vagyok.
Mindig éppen az adott nap vagy adott pár nap/időszak megoldandó ügyére tudok csak koncentrálni, nem fér be több – és ez most jó így, nagyon jó. Minden napnak megvan a maga baja, elég ha csak éppen az aznapival foglalkozunk.
Egyszóval – bár bérlemény, de most az is nagy szó – büszke lakáskulcs-tulajdonos vagyok! A könyv sem rossz a kulcs alatt (The Tiger’s Wife – A tigris felesége) de annyira nem is jó. Például az írója nem tudja, hogy a szentelt víz sós, és nem lehet meginni emiatt, ahogy kávét sem lehet főzni belőle (illetve lehet, de minimum észre kéne venni a hősöknek, hogy sós a víz, és nem oltja a szomjat). Még csak a negyedénél tartok, mert több könyvet olvasok egyszerre, s éppen mindig másik utazik velem. Tehát a kulcs. És a lakás. És az új barcelonai életem. Mindjárt kezdődik.
Párnafilozófia 