Lassan másfél hete telepedtem vissza a városba, újra indult a betondzsungeles élet – bár macskát láttam itt is, ott is kószálni, sütkérezni. Legalább ennyi. A paradicsom már egészen nagy, szinte fa, jó másfél méteres lassan, de még nem virágzik… A gangon kis zöld smaragd-szigetekként tündökölnek a virágok, amelyeket a földszinten lakó hölgy gondoz. Igazi kert a sárga kockás udvaron.
Révfülöp ideje és szavai itt zsonganak bennem, körülöttem… négy hétre elvonulni manapság óriási ajándék, és bizton állíthatom, nem maradtam önmagam. Minden, ami történt, mese volt és csoda – a szürke lapok épp úgy, mint az aranysárga reggelek.. távolodik, mint egy álom. Úgy érzem magam, mint egy különleges nyári gyümölcs, amely éréséhez nagyon speciális feltételek kellettek – és közeledik a szüret ideje! Alig várom, hogy leszedjenek… és megkóstoljanak. Szerintem minden gyümölcs dalol ilyenkor a fán, ahogy Holle Anyó meséjében kiabálják a almák: Megértünk, szedj le minket! Megértünk, szedj le minket! Majd az idő tudja, mikor érkezik el a megfelelő pillanat a szürethez. Nem kell siettetni. Sok élet-gyümölcs és változás érik, új és új utak szaladnak mellettem, egyik-egyik még a talpam alá talál futni… addig is áramlanak a szavak.
Mi volt Révfülöp? S amit ott szerettem?
fények * belső zarándokút * reggeli rigók * mogyorót ropogtató mókus *
fakopáncs és a kicsi mása * a sünvadász kiskutya * a kevés látogatóm, aki beugrott hozzám * káptalantóti piac * hosszan úszni a hullámzó Balatonban * visszavonulni a világtól * sárgarigót temetni * sárgarigót látni * nyurga macskát magamhoz édesgetni, aki másnapra elfelejtette, hogy már barátok vagyunk * révfülöpi könyvtárat * biciklizni erre-arra * kertmozi a Balaton partján * hold-kelte a víztükrön, miközben mozizunk * szerelmes ölelés * búcsú * új ismerősök, barátok * tereplovaglás * betűvetés napi 8-10 órában * rég látott középiskolás barátokkal találkozni * Balaton-átúszás tömeg * áthajózni a tavon és vissza * újraolvasni a Vörös Oroszlánt * csoki habot keverni, francia recept alapján “mousse au bain” * napsütés * könnyek * Mátrix * rántott hekk * lángos * vice-házmester * mise Kővágóörsön * bizalom * csönd * vihar * nyugalom * mélységek * felfedezések * reggeli a verandán
A város pár nap alatt magába szippantott, ahogy a munka is újra. De gyönyörűt kaptam ezalatt az egy hónap alatt, életben, visszavonulásban – újra és újra eszembe jutnak azok a részek az Újszövetségből, amikor Jézus azt mondja az apostoloknak: Gyertek, vonuljunk vissza egy magányos helyre, pihenjünk! Kell a pihenőidő ahhoz, hogy leülepedjék az élet sodrása és minden olyan sürgés-forgás, ami ezen a magányos, elhagyott helyen kívül esik. Semmit tenni továbbra sem volt időm, de egy csöppet sem bánom, hiszen szívügyön munkálkodtam, és önmagában csoda, hogy ott lehettem, megteremtődhetett, megkaptam ajándékba. Nincs mese, kívánni kell és még a végén teljesül.. szóval csak óvatosan!
Párnafilozófia 