Az egy gyógyító szó

Vasárnap lévén elvittem magam templomba, misére. Nem akaródzott mennem, de aztán mégis annyira szépen sütött nap, egyébként is jól esett tenni egy kisebb sétát – és végül nagyon szép volt. Ragyogó fehérség mindenütt, Szentháromság vasárnapját ünnepelte a Katolikus egyház.

A homíliát, vagyis a beszédet csak félig halottam, mert akadt egy kis elintézni valóm útközben a “ketrecben”, ahogy egy kedves ferences atya nevezi a gyóntatószéket. Egyszóval mire visszaértem a padsorokba, a mese arról szólt, hogy misztérium. Misztériumvallás. Igen, ez volt anno a kereszténység gyökere, valami vagy Valaki olyanban való hit, amely nem e világról származik, és Akit örökül kaptunk. Ésszel nem egészen felérhető, ezért misztérium. Ez eddig nagyon szép.

Azután, a Eucharisztia felmutatása és megtörése után, van egy mondat, amit elmond a hívő a liturgia szerint: “Nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, csak egy szóval mondd, és meggyógyul a lelkem.” Érzésem szerint ebben az egyetlen mondatban többek között benne van a százados, aki kérte Jézust, hogy gyógyítsa meg a szolgáját (egyébként a százados római katona volt, nem zsidó, tehát elvileg sem őt, sem a szolgáját nem kellett volna meggyógyítsa Jézus, de megesett a szíve a kérlelőn). Midőn indult volna a százados házba, a százados azt mondta neki, hogy nem kell, hogy a házába eljöjjön, elég, ha azt mondja, hogy meggyógyul a szolga, mert ő hisz benne, hogy az akkor így van. Mint katona ember, ő tudja, hogy ha parancsot ad, akkor azt a megbízottai teljesítik. Jézus ezt hallva végképp elképedt, és kijelentette, hogy a szolga már meg is gyógyult, és ekkora hittel még Izrael gyermekeinél sem találkozott.
Hát így emlékezünk meg minden misében a római századosról.

Ugyanakkor Cirill atya (ferences testvér) egyszer egy egészen gatyába rázó magyarázatot tartott többek között erről a mondatról is, egy szentmise keretében. Miszerint a mondat második részének legfontosabb szava nem az “egy” hanem az, hogy egy “szóval”, vagyis egyetlen egy “szóval” elég mondania, és akkor meggyógyul a lelkünk. Mert nem egy határozatlan névelő, hanem egy számnév szerepel a mondatban.
Ez bizony nagyon komoly dolog, mármint az, hogy meggyógyul a lelkünk. Szerintem az egyik legnagyobb dolog, ami meg tud történni velünk életünk során az az, hogy gyógyult lélekkel távozunk amikor menni kell. Az egész fejtegetés teljesen logikus, főként más nyelveken, amelyeken az Újszövetség íródott, s nem magyarul, ez valóban így is hangzik, hogy “egyetlen egy szóval”. Ez eddig tehát rendben van. De amióta így felhívták a figyelmem arra, hogy egyetlen szó a megfelelő Személytől (Jézustól) elég a gyógyuláshoz (a csorbák és repedések eltűnéséhez), gyakran fürkészek befelé, amikor kimondom ezt a mondatot, hogy vajon, vajon, VAJON mi lehet ez az egyetlen szó?

Ma megtaláltam, vagy a Szó talált meg engem, nem tudom. Nem először talált meg, valahol talán eddig is tudtam, ködösen, ma mégis a teljes valóságában éreztem, hogy igen, ez az. Amikor véget ér minden önvád, amikor valami mázsás súly leszakad a lelkemről, mert odaáll elém az Isten, elém, a kicsi ember elé, és azt mondja a szemembe nézve, hogy: “Szeretlek”.

This entry was posted in Isten, Jézus Krisztus, mise, misztérium. Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s