Vége, kiolvastam, ennyi, ennek a könyvnek is befellegzett, nincs végtelen történet. Annyi a tanulság, hogy amikor nagyon érzékeny az ember, akkor bizonyos könyvek nehezebb olvasmányoknak tűnnek, mint valójában… Talán. Jól van vége, és az utolsó fejeztek egészen pihentetőek az előzőekhez képest :). Tényleg nagyon jó könyv, végül pedig az írónő leírja azt is, hogy mennyi a fikció, illetve kik az igazi személyek, akikkel beszélgetett, amikor a könyv írására készült. Nagyon melegen ajánlom mindenkinek, talán egyszer lesz magyarul is (majd utána nézek, érdekel-e kiadót).

És jön, jön, JÖN a Finnugor Vámpír Szécsi Noémi tollából, hogy a kortárs magyar írók se vesszenek el a süllyesztőben. Ezzel együtt újfent előtérbe kerül Hamvas egyik réges-régi kötete, a szétesős zöld, amely a Silentium, Titkos Jegyzőkönyv és Unikornis című írásait gyűjtötte egybe. Az egyik legkedvesebb. Legfőképp viszont jön az év vége, az elöregedett esztendőt lerúgjuk magunkról, és fejest ugrunk az újba. 2012 kopogtat.

2011 megtanított, hogy…
… mindig létezik másik szemszög, csak fel kell fedezni (mindegy miről van szó, általánosan érvényes).
… a rugalmasság erény.
… a túl dramatizáláson csak a humor segít, meg egy zsebkendő (esetleg egy váll, és aztán egy jól irányzott pukkasztó cikornya).
… mindig van tovább.

És most, el a gépektől, ki a testbe, a természetbe: tánc, elengedés, szabadság az 5 ritmusban.
Én egy meleg öleléssel várom 2012-őt, lesz olimpiánk, szökőévünk, és még ki tudja mi-minden csoda vár… Hagyjuk elmúlni 2011 minden súlyát és könnyen, új, tiszta, szabad helyekkel a lelkünkben lépjünk tovább, mert szükségünk lesz arra, hogy be tudjuk fogadni az újat, ez egészen biztos.