Zdrásztvujtye, StPetersburg!

Megérkeztem. Végül is kissé kalandosra sikerült a reptéren túli érkezés.
Még a repülőgépen, és már otthon is kicsit, belebújtam az úti könyvbe, amit kölcsön kaptam. Ebben említik, hogy a cápa-taxisokkal, akiken nincs “felségjelzés”, vagyis nem tartoznak semmilyen társasághoz, tehát magánzók, vigyázni kell, mert nagyon magasra szabják az árat, és törekedjen az egyszeri turista a taxi kioszknál rendes taxit fogni, az biztonságosabb. Ehhez hűen próbáltam eljárni, miután kiderítettem, hogy a helyiek egy másik terminálon várnak, és abban maradtunk, hogy akkor taxival jövök be a szállásomhoz (máshova érkezett a göbzi, és hamarabb is…).

Tehát, Grigorival , a helyi szervezővel, abban maradtunk, hogy taxit keresek. Nos, meg is volt a taxi kioszk, de míg előkotortam a papírt, hova kell menni, és felöltöztem, a szemfüles fiú aki útbaigazított, kint volt már, és a taxi kioszknál nem volt senki, de jött egy alacsony homlokú, rövid hajú köpcös emberke, a szokásos kérdéssel hogy taxi taxi taxi? Mondtam, hogy igen, itt a kioszknál… (öm.. spanyol-orosz-angol-francia-olasz nyelv keverékén jelentős testbeszéd elemekkel kísérve, mert mutogattam is), mondta erre, hogy da da da, úgyhogy mentem vele (nem kellett volna).

A taxiban már sejtettem, hogy egy cápa kapott be (okulva a brüsszeli esetemből), egyik kollégámmal sms-ztem, Gregorival beszéltem, kiderítettem, hogy a normál fix reptéri ár (mi taxiórával mentünk persze) az 900 rubel, tehát 23 EUR vagy 30 USD. Ekkor már olyan 1100 rubelnél jártunk, hotel még sehol…. Sejtettem, hogy nem lesz könnyű menet, nagyjából három verziót is elképzeltem, hogyan vetem be a rábeszélőkém, hogy térjen az úr jobb belátásra. Nos, amikor megérkeztünk, meglobogtattam egy kis kártyát amire közben ezeket az információkat számszerűen és nemzetközi valuta nevekkel meg “fix” “normal” “aeroport” szavakkal vázoltam. Nyet nyet nyet. Hát én is ezt mondtam a 45 Eurora… Felhívtam Grigorit, megkértem magyarázza el a helyzetet a sofőrnek, megbeszéltek az ügyet, közben a rabolni szót értettem ki az egészből (ez különböző formákban megfordult amúgy a fejemben, hogy túlságosan nem fogok hősködni, mert egyedül vagyok meg nő, de azért megpróbálom). Aztán amikor visszakaptam Grigorit, azt mondta, hogy hát azt mondta a kedves úr, hogy ha nem fizetek annyit, amennyit ő mondott, akkor elviszi a csomagtartóban lévő csomagomat (kézipoggyász minden ruhával + laptop).. Így hát nyugtázva, hogy valahogy mégis kihámoztam a lényeget, megkértem Grigorit, hogy tolmácsolja a sofőrnek, hogy 50 EUR-ról kérek szépen számlát. Ennyiben maradtunk. Végül is, 50 EUR potom ár egy laptopért, és minden másért ami az autó tőlem elzárt részében volt.

Közben még az úton, azt vettem észre, hogy ez tényleg egy vállaltan hithű cápa-taxis, mert a rózsafüzér közepén, ami a visszapillantó tükörre volt aggatva, egy cápa függött a levegőben.. legalább őszinte. Tiszta üzlet. És annyira nem bosszankodok, mert legalább megpróbáltam… 🙂

Holnap meglesem a metrót, azzal megyek a palotához, ahol a megbeszélés lesz (vagy sétálok). Grigori annyit mondott, hogy legyek óvatos a zsebtolvajokkal. Mindenképpen, ezt az úti könyv is írta, tehát megint egy hely, ahol “gringo alert”-van, vagyis az a jó, ha nem nézel ki külföldinek (jenkinek, ahogy ezt Latin-Amerikában szokták mondani).

Most pedig vadászni megyek, mert valami bor vagy vodka dukál erre a nagy izgalomra.

This entry was posted in Szentpétervár, taxi. Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s