Még csak Prága, és már csak alig 10 perc az ingyen wifiből. Összesen 15 percet adnak itt, a kávézóéra valamiért nem tud felcsatlakozni a gépem. Sebaj, még úgyis pihentetni kell a szememet… Fantasztikus dolog látni újra úgy, mint 10 éves korom előtt – szemüveg és kontaktlencse nélkül – komolyan mondom, még magamat is másképp látom. Hiába öltöztet a szemüveg, nekem valahogy sosem volt a kedvencem. Bizonyára az is számít, hogyan és mikor kap szemüveget valaki, és talán emiatt nem szívlelhettem soha igazán.

A csütörtöki operáció 4 perc alatt rendben lezajlott, már utána is remekül láttam, de most összehasonlíthatatlanul jobb, hogy elmúlt a szem- és fejfájás, már nem könnyezek folyamatosan, és minden de minden egyre élesebb, fényesebb! Igaza van a skót nagynénimnek, aki megajándékozott ezzel: a világ szép! És látásra érdemes! 🙂 Csodálatos ez.

Most pedig Szentpétervárra tartok, egy igazi jutalomútra – mégsem kell előadnom hivatalosan, természetesen hozzászólni fogok tudni a beszélgetéshez a mosolygáson kívül, ha szükséges lesz. És mindösszesen egy 3-4 órás kerekasztal beszélgetésről van szó, azzal együtt, hogy felvesznek a reptére, leszállítanak a szállodámba, az estém és a holnap délutánom szabad, és még valamennyi a péntek reggelből… Az észak Velencéjeként emlegetett városra ez bizonyosan nagyon kevés, megint annyira elég, hogy megnézzem, hova szeretnék – ha szeretnék – jó társasággal visszatérni. Mégis, ezért a valószínűleg 6-8 óra szabad lófráló időért is hálás vagyok, sosem jártam még Oroszországban, az egésznek valami nyers romantikus varázsa pezseg bennem. Kíváncsi vagyok, ezt így fogom-e érezni akkor is, amikor már megérkeztem.

Matjuska baba, pirog és vodka, csak a hogy a legbanálisabb gulyás-pálnika-paprika szintű dolgot előhúzzam.. és persze kaviár. Amiből maximum 250 gr-ot lehet kivinni a határon, a számla bemutatásával együtt! Az úti könyv külön figyelmeztet, hogy feketén ne vásároljunk kaviárt, mert elkobozhatják a reptéren, és sokszor hamisítják is… Azerbajdzsánból sem lehet ilyesmit kivinni, de azért nekünk anno sikerült, mint az elnök speciális ajándéka, és így elintézte az engedélyt is… de itt ilyenre nem számítok.

Ezzel együtt másfél nap nem elegendő a bekukkantani a sztereotípiák mögé, de hátha sikerül egy picit belesni, és eljutni a cárok téli palotájába, az Ermitázsba!

Közben félig tréfásan egy lassan alakuló gyűjtemény kapcsán rájöttem, hogy én nem bélyeget gyűjtök, hanem vízumokat.