Lehet, hogy nem csak belekeveredtem abba az időhurokba, hanem ott is maradtam egy darabig… mindenesetre gyorsan elment ez majdnem egy hónap. Nagy erőkkel készülünk – készülök a következő képzésre, előtte még egy kis egynapos Szentpétervári kerekasztal beszélgetés (ha előre tudom, hogy nekem is beszélnem kell, ajajajj, na mindegy) és, még azelőtt, rögtön holnap egy jó kis lézeres látásjavító műtét.

Huh. Egy szuszra. Kint van. Ennyi az egész. Állítólag a műtét maga 5 perc, vagy még annyi se. Azért rendesen mozog bennem a félsz, leginkább valahol a tudatom legmélyén, nem a felszínen. Látom Linn-en, hogy minden rendben, ő két hónapja esett túl rajta, nem lesz semmi gond most sem. De mégis, kell valami oroszlánszívű bátorság ahhoz, hogy az ember lézer alá vigye a szemét.. nem??? Legalább ez :). Bár ma arra jutottam, hogy a hőst a bolondtól épp az a hajszál választja el, mint a bátrat a vakmerőtől. Igyekszem a hajszál innenső felén maradni, de néha igen nehéz.

Hát ennyire vitt ma a filozófia… úgy tűnik, még én sem filozofálok mindig (vagy ha igen, nem jutok el ide, hogy veletek is megosszam). Az utóbbi napokban a doktori dolgozatom új témáján morfondírozom, mert meg kell írjam az új kutatási tervet – sokkal közelebb áll ahhoz a tényleges munkához, amivel a napi munkás nyolc óráim töltöm.