Vasárnap délután és ma délután között valami elképesztő időhurok került elő: elveszítettem egy napot. Illetve, egészen pontosan egy nap, egy teljes nap késésben vagyok minden előre megbeszélt dologhoz/ügyhöz képest:

A hétfő reggeli találkozómat hétfő éjjel mondtam le, abban a hiszemben, hogy kedden reggel lett volna, és kedden, vagyis ma délután megdöbbenve tudtam meg, hogy ma reggel lett volna a KRESZ vizsgám, amit én holnapra számoltam, és így természetesen lemaradtam az egészről… Úgyhogy holnap kérhetek új időpontot a vizsgaközpontban, és még nincs letudva az ügy. És persze újra ki kell fizetni a vizsgaköltséget is… Ó, na, még sosem fordult elő ilyesmi: olyan igen, hogy egy felírt találkozó kiment a fejemből… de hogy egy teljes nappal elcsússzak..

Végül is nagyon mulattató, bár a hétfő reggeli találkozóm, amikor ma délután beszéltem vele, megnyugtatott, hogy nem kell bocsánatot kérnem, ez patologikus (jó szándékkal tette, ugyanis őt felejtettem el vagy fél éve ugyanígy). Ettől azért annyira nem nyugodtam meg. Nos, végül is arra jutottam, hogy a naptáram a ludas: idén először van olyan, hogy egyesével hozza a napokat, külön oldalakon, és az adott nap neve sem látható elég jól. Úgy tűnik sokkal jobban hagyatkozom ez esetben a vizuális emlékezetemre, és ez elég nagy baki.. naptárt kell cserélni, ez a konklúzióm. Milyen remek, hogy közeledik az év vége, ennél jobb apropó nem is kell, nem igaz?

Két extra szabadnap, a hétvége után, csodálatos volt, szabadnapos piacozással, ma főzőcskézéssel és délutáni szundikálással.. és még mindig a csontjaimban érzem az elmúlt két hét őrjítő munkatempóját, amikor semmire nem jutott idő.. magamban meg is bocsátottam a napok összekeverését, egyszerűen túl fáradtra dolgoztam magam, és kiakadt a lemez.