Tele vagyok – telve vagyok helyesebben – ritmussal, tánccal, remegéssel, borzongással, zenével.. szabadsággal.
Újra és újra felfedezem, hogy a tánc az életem, sőt, annyi de annyi energiám van, hogy csak pislogok, hogy honnan. És nocsak. Egyszóval tánc.
De nem akármilyen: szabad. Abból az igazi transzolós fajtából, ahol lehet ugrándozni mint egy bakkecske és ősrocker módjára dobálni a fejed és a hajad, ameddig csak bírod, és rázni még minden mást amit csak bírsz. Meg elcsöndesülni, és hagyni, hogy vigyen a muzsika magával. Táncfüggő vagyok, erre jöttem rá.

A mozgás gyönyörű, minden egyes eleme csodaszép, és végtelenül harmonikus. A test minden egyes porcikája tud mozogni, mindegyiküknek megvan a maga tánca. És ha egy pillanatra megengedjük, hogy megmozduljon (a kar, az arc, a homlok, a könyök, a térd, a csípő) úgy, ahogy szeretne, fantasztikus dolgokat élhetünk át.

Tánc-ima, tánc-meditáció, transztánc, tánc, tánc, tánc. És ehhez még egy kis Kúcsipúdi is jön (Kuchipudi – dél-Indiai klasszikus tánc), amit 5-6 éve nem űztem, és most újra. Felölel, eláraszt és visz magával a ritmus. A legjobb dolog a világon. Hagyom, hogy vigyen magával. Szeretem.