Mormota

Hihetetlenül kiszárít a légkondi, nem tudom ti hogy vagytok vele… összesen 14-15 órát repültem hazafelé 3 részletben Los Angelesből Washingtonon és Frankfurton át. A legkellemesebb a legutolsó másfél óra volt, amit sikerült felszállástól leszállásig végigaludni. A másik két járat erőt próbáló volt: mintha egy hűtőszekrényben kellett volna eltöltenem hosszú-hosszú órákat.

Brrr… és mivel sajnos egy kis nátha is rátett, néha olyan érzésem volt, hogy megfulladok, annyira száraz a levegő, semmi nedvesség nincs benne… szerencsére túléltem (nyilván, ebbe senki nem hal bele), de most egy ideg nagyon jól fog esni, ha nem repülök hosszú távon. Megfázva repülni, vagy bármiféle módon betegen repülni a lehető legrosszabb. Hála Istennek, hogy végre hazaértem, és nincs több átszállás, repülés, átvilágító vizsgálat, stb. Los Angelesben és Washingtonban a vadiúj átvilágítót használják, ami feketén-fehéren satírozza ki a testet – tudjátok, aminek londoni teszteléséből botrány volt, mert olyan, mintha meztelenül lerajzolná a testet – egy kicsit torzítva, ködösítve, de akkor is, egészen jól látható. Hulla fáradtan ezek ellen nincs kedvem berzenkedni, de egészen új személyiség-jogi kérdéseket vet fel. Annyira nem izgatott, inkább csak meglepett, hogy hova fejlődünk… továbbra is az az érzésem, hogy szegény kisállatok vagyunk repüléskor, akiket össze-vissza terelgetnek a tejhatalmú (egyenlőbb) személyzetek.

Ó, és nincs már az, hogy tengerentúl két csomagot lehet feladni díjmentesen, legalábbis az én járatomon a második csomag potom 50 dollárt kóstált, ráadásul át kellett pakolnom a NAGY bőröndből 7 kg-ot a kicsibe, mert túlsúlyos volt (az 200 dollár lett volna, úgyhogy megérte a kényelmetlenségekért). Ilyenkor mindig felülvizsgálom, hogy minek nekem ennyi holmi, és mennyire jó lenne végre megtanulni, hogy kell könnyedén utazni. Mentségemre szóljon az egy hónap és a csili-vili irodás kosztümök, amik jó sok kg-ot kitesznek együttesen (az pedig merüljön a homályba, hogy volt olyan, amit fel sem vettem..). Most már tudom legalább, hogy ha ilyen kiküldetés jön az utamba, milyen hacukát kell magamhoz venni, bár Washington minden tekintetben a top 3 között van kiöltözés tekintetében azt hiszem.

6 + 10,5 óra alvás már egészen jól eső a 9 órás időeltolódás, és két nap nemalvást helyrerázni egy kicsit, de még bőven tudnék aludni, úgyhogy ezt is fogom tenni ma nagyrészt. Fura hazaérkezni, rég voltam távol ennyi időt, ráadásul mindenki igyekszik megnyugtatni, hogy itthon semmiből nem maradtam ki 🙂 köszönöm nektek, nagyon édesek vagytok :).

El fog telni még egy jó idő, mire teljesen helyrerázódom, és még több idő, amíg szépen leülepszik a nyári kaland tanulsága, élményei, hozadékai. Továbbra is úgy érzem, hogy bizonyos értelemben élet-fordító esemény, kíváncsi vagyok, hogy valóban így van-e: ez a következő időszakban fog majd kiderülni. Mindenesetre mos nagyon élvezem a saját ágyam, a saját párnám, a remekül átrendezett nappalinkat, a rég várt találkozásokat, és úgy egyáltalán azt, hogy vége a nagy utazásnak. Jó megpihenni. Holnaptól újra vár a munka… úgyhogy ma éljen a vasárnap!

This entry was posted in ágy, otthon, repülés. Bookmark the permalink.

2 Responses to Mormota

  1. valesz says:

    Üdv újra itthon! Mi most elutazunk 1 hétre Balatonra, de ha hazajöttünk, szeretnénk látni végre!
    Puszi!

    Like

  2. Eszter Rita says:

    🙂 szóljatok ha újra itthon!
    pussz

    Like

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s