Nagyon hasznos három nap volt: az önmagunk tesztelésén kívül sok olyan fontos dolgot megbeszéltünk együtt, ami akkor is a segítségünkre lehet, ha nem vagyunk vezető pozícióban – és kik tudja, hol leszünk tíz-húsz év múlva? Például, hogy van hivatalos és nem hivatalos forrása a hatalomnak – vagy erőnek: a hivatalos, a kinevezés, nem mindig jár megfelelő képességekkel, és a nem hivatalos az egyszerűen abból adódik, hogy a kollégák felnéznek valakire és követik őt, a személyisége és a mutatott példa (pl. kritikus helyzetekben nyugalom és higgadtság) miatt. Mindemellett van, aki inkább stratégiai vezető, van aki kevésbé (ezt persze tapasztalatból is lehet tudni 🙂 ), és van, aki jobban tud feladatokat delegálni mint másoknak tanácsokat adni, hogy hogyan haladjanak előre a munkájukban/szakmájukban.

Fontos megállapítások arról, mi a különbség a mentor és a coach – vagyis a szakmai támogatás.

Általánosan segített rendszerezni az elmúlt 7-10 évben összegyűjtött sokféle szakmai tapasztalatomat, és elősegítette az önreflexiót (ez is volt a célom elsősorban, hogy lássam az erősségeim és a gyengeségeim egy ilyen tükörben is). Egyszóval nagyon jó volt…

Újra és újra az igazolódik be, hogy nagy távolságok és az ezzel járó viszonylagos elszigeteltség remek lehetőség arra, hogy minél mélyebben megismerjem magam és minél tisztábban tekinthessek vissza arra, ami mögöttem van, megadva a helyes értékelést, leporolva a polcokat és a régen elpakolásra váró belső tárgyakat. Igaza van Hamvas Bélának, ha utazunk, önmagunkat ismerjük meg (mind mélyebben).

Lassan, észrevétlenül a második héthez közeledek, és érzem, ahogy szép lassan gyorsabb pörgésbe kezdenek a dolgok körülöttem. Például egy ismerősöm összekapcsolt egy főleg ösztöndíjasokat tömörítő szervezet itt lévő magyar tagjaival, és ma már találkoztam is egyikükkel, nagyon jó estét töltöttünk el ír söröket iszogatva. Szombaton ha minden igaz, ugyanezzel a társasággal egy Aqua Parkba látogatunk, és ugye holnap mutatják be az új Harry Potter részt – az utolsót – és alig várjuk, hogy berongyolhassunk egy 3D-s terembe és átadjuk magunkat a filmélménynek (akármit is ír róla az Index vagy bármelyik kritikus 🙂 ).

A kezdeti céltalanságból szépen bontják ki magukat napról napra a rövid, közép, és hosszú távú célok, amelyeket a figyelem, a befelé figyelés különös gonddal ápol és nevel, hogy időben észrevehető legyen, mivé sarjadnak az elvetett magvak. A föld jó, tápanyagban dús, fekete anya, van miből táplálkozni, és a lehetőségeknek csak a fantázia szab határt. Ez máshol is így van, nem csak itt. Talán Walt Disney egyik mondása, hogy merni kell nagyot álmodni, különben semmit nem tudunk megvalósítani abból, amire vágyunk… szerintem is érdemes álmodni, hiszen előbb-utóbb úgyis kikristályosodik, merre tartunk.