Tangó

Nagyon jó volt tegnap a tangó óra, nagyon sokat tanultam/tanulok. Egészen más ez a tánc, mint amit korábban hittem/tudtam róla, egészen más a testtartás, amire figyelni kell (persze minden táncnál más, azt hiszem – és akkor legyen mondjuk mindegyik táncnak más “szelleme” is).

A tangó a finoman hullámzó szenvedély tánca. Igazából az a szép benne, hogy tanít vezetni és rábízni magad a másikra. Elengedni. Visszafogni. Visszahívni… A férfi néha alig lép (ez még csak kezdő óra), néha szinte egy helyben forog körben lassan, és pörgeti a nőt maga körül. Hihetetlenül kecses tánc. Becsukott szemmel is lehet követni a partnert, ez az igazi, érezni a leheletfinom mozdulatból, hogy mi lesz a következő lépés. Bár itt az alapoknál még nem mindig sikerült lekövetni a zenét, és ugye mindenki másképp vezet… A tanár nagyon jól táncol – nem tudtam hova tenni a nevét, hogy milyen nemzetiségű lehet, tegnap óra után váltottunk pár szót, és kiderült, hogy még a rendszerváltáskor jöttek el a szüleivel Ukrajnából. Tőszomszédság.
Ma is megyek, úgy mint múlt kedden, és most előtte még egy gyors úszásra is elszaladok a hotelem testvér hotelébe (ingyenes kinti medence használat 🙂 ).
Igenis a testet is karban kell tartani – nincs semmi kifogásom a gömbölyded formák ellen, de azért mégis jobb szeretem a már megszokott méretemet. Arról nem is beszélve, hogy a napi 8 órás üldögélés után milyen remek megmozdulni – sport-szerűen nyújtani, lóbálni a karokat, megfeszíteni az izmokat…
Semmi filozófia, mára ennyit jut: a tangó után tegnap is sokkal ihletettebb állapotban voltam, de néhány napja elég földhözragadt dolgok tudnak érdekelni csak (pl. nem ártana egyszeri időben lefeküdni, és kipihenten ébredni). Lehet hogy ez is a meggömbölyödéssel függ össze.
Nem hiszek a Descartes-féle és azóta oly divatos test-lélek különválasztásban. Persze, van különbség, és hosszú vitát lehetne nyitni arról, miért két különböző dologról beszélünk. Mégis abban hiszek, hogy a testünk formája, harmóniája, ziláltsága, tehát a külső hordozza a lélek formáit, színeit, finomságait, durvaságai, tehát a belsőt. És a kettő különválaszthatatlan egységet alkot, mert így EGY valaki, testtel-lélekkel (és szellemmel). Egyszóval, éljen a testi-lelki fitnesz!
This entry was posted in úszás, sport, tangó, Washington DC. Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s