Az első hét

Tehát ez volt az első kurta munkás hetem – mert hétfő ugye szünnap volt.

Nagyon jól telt, és igazán nagyon fontos dolgokat tanulok arról, hogyan is működik egy ilyen nagy nemzetközi szervezet – ami még talán nem ‘mamut’, de bőven elég nagy mondjuk hozzánk viszonyítva.
Találkoztam különböző részleg-vezetőkkel, akik nagyon komoly előadásokat tartottak nekem, hogy mi a munkájuk, és kik vannak a csapatukban, és ők mit csinálnak; voltam megbeszéléseken figyelni és hallgatni, hogy hogyan működik a belső kommunikáció, szervezés és döntési mechanizmus, és szépen lassan rakódnak egymás mellé a kirakó darabkái.
Annyira de annyira kivételes helyzetben vagyok, hogy még egy telefont is kaptam tőlük kölcsön – sim-kártyával együtt, amit szabadon használhatok – és nem mellesleg ami egy IPhone (!!) úgyhogy rendesen meg vagyok illetődve a jó dolgomat illetően!
Mary-nek, aki “befogadott” az irodájába, és akivel a közös programunkon dolgozunk, tegnap volt a születésnapja, és hétvégén – vagyis holnap – lesz a születésnapi party-ja, és meghívtak engem is. Nagyon jó lesz, igazi szombat esti program :))) Ma pedig egy kellemes, hét utolsó munkanap utáni kikapcsolódás vár ránk némi ‘Happy Hours’-al és gin tonic-kal dúsítva, ha nem csal az előérzetem.
Mindezt tetőzendő, valamikor a Capitol Hill-be is megyek látogatni (nem tudom mikor, visznek), és ma megvettem a hivatalos nyaralóidőmre szóló repjegyeket (potom 500 dollár csomagdíjjal együtt oda vissza) San Francisco-ba, és úgy néz ki Margaret egy egészen egyedülálló felfedező túraprogramot rakott össze a nyugati partra, úgyhogy még Los Angeles sem fog kimaradni (főleg, mert onnan repülök majd vissza Washingtonba augusztus 11-én, és 12-én majd haza). De ez még nagyon messze van, hiszen minden most kezdődik el… Viszont mérlegre téve a dolgokat, lehet hogy New York most kimarad – majd még meglátom mi fér bele.
Holnap reggel pedig remélem fel tudok kelni és el tudok zarándokolni a Dalai Láma ingyenes, mindenki által látogatható előadására, vasárnapra kirándulást tervezek a szabadba, és hétfőn este egy hivatalos argenting tango órát, még valami cipőt kell szereznem hozzá.
Megérkeztem, ízig-vérig itt vagyok, minden darabkám, semmi sincs máshol, csak itt és most. Remek érzés.
This entry was posted in munka, USA, Washington DC. Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s