Annyira fáradt vagyok, hogy már alig tudom a fejem a nyakamon tartani, K.O. teljesen, és újra hányingerem van fejfájással egybekötve. Ez a fáradtság, a mély fáradtság tünetem, ismerem jól még múlt október-novemberből.. úgyhogy zutty az párnák közé alig negyed órán belül (étvágy sincs, ami ilyenkor természetes). Túlhajtás. Túldolgozás. Túlstresszelés…

Közben még írni sem volt időm, miközben írtam és írtam és írtam és írtam… egy tanulmányt, nem azt, amit szerettem volna. Jó érzés volt befejezni, és letenni a pontot a végére! Felemelő és édes.

Kaptam kölcsön hangoskönyvet, de nem akármilyent ám! Hamvas Béla: Scientia Sacra könyvéből a Kereszténység rész. Ah.. pont az, amire szükségem van. Volt. Mindig is lesz. Először jó tíz éve olvastam, de lehet hogy már tizenkettő vagy több is van… Fantasztikus mű. Most mp3-on hallgatom útban ide és oda, és nagyon jó nekem. Más hallani, mint olvasni – ez tegnap az íróiskolában főleg Szilágyi Ákos verseit ‘olvasva’ bizonyosodott be, mert egészen más volt hallgatni… kinyílt, kitágult a tér, és sokkal többet és mélyebben voltam képes befogadni belőle, sőt, még tetszett is az, amit korábban nagyon soknak találtam (olvasás közben, némán).

Ma a vásárlás közben, illetve már utána, a villamosmegálló felé bandukolva a nagy, karlehúzó csomaggal, az jutott eszembe, hogy nem is érdemes másról elmélkedni, más titkot kutatni, más kérdést feltenni, mint ami az ‘élet, a világmindenség MEG minden’ kérdéskörére vonatkozik. A legjobb idegenvezető kétségkívül Douglas Adams, akinek minden írása, nem csak a Galaxis Útikalauz Stopposoknak című 5 részes trilógiája zseniális. Tehát 42. Irány a vízszintes.