A Választási Bizottság elnöke Mrs. Valdete Daka.
A Bizottság tanácsadói/háttéremberei az EBESZ választási asszisztenciával foglalkozó csapatából kerültek ki.

Az egyetlen nő a Bizottságban…
Azt nem mondom, hogy kenyérre kente a sajtót, de kiválóan teljesített. A problémás ügyekbe nem folyt bele, mert azok jelenleg a rendőrségre vagy a KFOR különítményre tartoznak. Persze a sajtó nagyon erősen, újra és újra tudakolta, hogy mit lehet tudni ezekről az esetekről (egyelőre semmi komoly, de a mendemondáknak is jobb elejét venni, ugye) – s ő egyszerűen csak annyit mondott, hogy a Bizottság tud ezekről az folyó ügyekről, de mivel nem az ő hatáskörükbe tartoznak, az esti sajtókonferenciáig nem adhat róluk bővebb információt, nem beszélhet róla.
Nagyon korrekt nyilatkozat. Ezt is tanulni kell. Nem lehet akármit mondani. Súlyos hiba lenne rábízni a népre és a sajtóra, hogy költsön szabadon mindenféle esemény-magból óriási történeteket, amelyek talán végső soron nem is lesznek igazán fontosak.

Délelőtt fél 12-ig a részvételi arány 11,5 % körül volt. A koszovói választási törvény nem tartalmazza a minimalizált részvételi arányt a választás érvényességéhez. 5%-os küszöb sincs, és rengeteg kisebbségi pár indul. A kisebbségek általában a saját pártjukra szavaznak, külön-külön.

Legközelebb este 8-kor jelenek meg az utolsó sajtókonferencián. Addig itthonról, a hotelből szemlézem az eseményeket (a munka, ami nem várhat…).

A Bizottság testülete 11 személyből áll, ebből 10 fő párt reprezentáns, ők a bizottság tagjai. Ez alól egyedül az elnök asszony a kivétel, akit a Legfelsőbb Bíróság bíráiból választ ki maga az államelnök. 6 tag a legnagyobb pártokat képviseli, 4 pedig a kisebbségeket. A bizottság elnökének mandátuma 7 évre szól – bár az elmúlt 2 évben két elnököt is elfogyasztottak. Reméljük a jelenlegi hölgy tovább bírja.

Hölgy. Erről jut eszembe, amin a sajtótájékoztató alatt merengtem : általában jól reprezentált a női részvétel a koszovói társadalom politikai színterén, kivéve a bizottságban, ahol az elnök egy asszony. Kvótás rendszer van, így a nők részvétele is garantált. Egyfelől nagy elismerés Daka asszony férjnek, valamint az Amerikai Nagykövetségen dolgozó választási megfigyelést szervező hölgy férjének is (és minden hasonló cipőben járó férjnek): nagy családi összetartó erő kell ahhoz, hogy ezt otthon el lehessen fogadni (bármennyire is szabad európai gondolkodók vagyunk, azért mégis ott van a “hagyományos” hozzáállás, szerintem még a zsigereinkben is, akármennyire feministák legyünk is mi nők – egyébként nem vagyok az). És a munka után jó sok idő egymásra. Másfelől, szerintem igenis van olyan, hogy női karizma, bizonyos dolgok elviselése olyan alázattal és erővel, amely talán a másik igenre (vagyis másik nemre, a férfiakra) kevésbé jellemző.

A szülés jutott eszembe, ott, a “nagy kékségből” (“out of the blue”), ahogy néztem az asszonyt a piros ingben, erőt és alázatot láttam benne, és a nap folyamán persze jó sok aggodalmat is, hogy minden rendben történjen. Vannak gyermekei, azt hiszem fiai, talán azt gondolhatta közben, hogy itt helytállni egy még nehezebb feladat, mint amikor a szülőszobára tartott. És persze jó volt látni körülötte a férfiakat, akik mind helyeseltek és ott “álltak” mögötte, az EBESZ-es főtanácsadók is ott ültek az asztalnál (az IFES nem volt ott), mégis ő vitte hátán az egészet. Végtelenül emberi. Benne van, hogy mennyi de mennyi minden múlik ezen a választáson.

Mrs. Daka, a Választási Bizottság elnöke a sajtókonferencián

Nnna, munkára fel, mert ebből nem lesz pályázat, ha így folytatom…