Tészta-analfabéták

Kettő A 4-es oldal. Ebbe bele kell férni. Kézírással. Valahogy úgy alakul, hogy először a margón körbeírom az oldalt (legalábbis félkörbe). Prsitina, Sport Cafe, Garibaldi utca. A gondosan kikészített jegyzetfüzetemet mégsem hoztam el, csak a könyvet, amit olvasok (az Eat-Pray-Love második része, de egyelőre sokkal kevésbé élvezhető filozófiatörténeti elmélkedés a házasságról) hoztam el. Bosszankodás helyett kérek papírt a pincértől, a bor mellé hozza is, jól illenek egymás toll, papír és bor. Cigarettaárus érkezik (aztán az este folyamán többször is), s már itt is a levesem…

Van az a pillanat, amikor a bor vérré válik, és a kortynál, az ízlelés pillanatában felcsendülő akkordok megfestik a teret.

Az előbb, még a leves előtt azon elmélkedtem, hogy milyen jó lenne, ha a könyvek végén lenne pár üres oldal a hirtelen, bárhol felbukkanó gondolatok lejegyzéséhez.
Íródeák. Magnetofon.

Kettőből kettő tapasztalat alapján az a benyomásom, hogy a pristinaiak tökéletesen tészta-analfabéták. Igaz, egyszer sem olasz étterembe ültem be, de mégis. Tegnap nem makarónit kaptam, hanem tagliatellét, a mostani kagylótésztám pedig köszönőviszonyban sincs a gnoccival, aminek állítólag lennie kéne. Azért nem rossz :).

Közben a háttérben nagyon érzelmes hangon énekelnek jó hangú férfiak zongora és gitár kísérettel. Most épp arról, hogy ‘akarlak, egy percet nem tudok várni, kellesz nekem’ – és így tovább – ‘sokáig futottam magam elől, és most te éred el, hogy mozdulatlan maradjak… szükségem van rád, akarlak téged, mondd hogy nem csak a fejemben történik mindez… saalalalalalaaaa’ (nem albánul énekelnek, gondolom erre rájöttetek).

Aztán hazajöttem pályázatot írni, mert elfogyott a bor, és megint túlettem magam jjajjjjj…

És persze semmi sincs a pályázatból, csak annak átolvasása, amit még délelőtt írtam, többek között emiatt a Just Like Heaven című film utolsó harmada miatt… Holnap hosszú napom lesz. Éljen a vasárnap! Sajnos “csak” szerb ortodox katolikus templom van. Meg rengeteg mecset, amin nagyon szép, és nagyon jó, de holnap sajnos kihagyom a vasárnapi ünnepet fizikai megjelenés hiányában. Lélekben persze ott leszek :). Éljen Advent harmadik vasárnapja! Rózsaszín gyertya gyullad…

És holnap Koszovó választ. Adja Isten, hogy minden rendben menjen, atrocitások nélkül, békében. Amen.

This entry was posted in advent, bor, konyha, Kosovo, Pristina. Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s