Karnis kerestetik.

Egy idő után a költözést is meg lehet unni. Az elmúlt 10 évben közel nyolcszor költöztem. Az elmúlt három évben évente. Bármekkora fészekrakási ösztönöm legyen is, írmagja is alig maradt az elmúlt években. Újabb költözés, újabb lakás, képek le, képek fel, könyvek le, könyvek föl…
Másfél hónappal a legutóbbi költözés után, most kezdem úgy érezni, hogy talán-talán kezdem kipihenni a fáradalmait. Kell még könyvespolc, karnis a függönynek, szőnyegek, hogy igazán otthonos legyen. Azt is lehetne mondani, hogy minek, ki tudja, lehet hogy egy év múlva újra menni kell (mert van, amikor menni kell, nem is mindig önszántamból, ilyen ha nincs saját tulajdonú kuckója az embernek) – de mégis, előbb-utóbb csak összeszedem magamban a maradék otthonteremtő morzsácskákat, hogy valahogy szebb, jobb, otthonosabb legyen a környezet. Hátha. Még egyszer, most – azt nem mondhatom, hogy utoljára, mert egy költözésre még minimum számítok. Talán több nem lesz egy jó darabig.

Tehát: karnis vadászatra fel! És ha akad egy bor tartó polcocska is, azt sem fogom megvetni :).