Három éve készülök rá, ma végre sikerült.
Életem első Rorate miséje.

Nagy vágyakozás volt bennem régóta, legalábbis amióta tudom, hogy egyáltalán mi az az advent. Túl az adventi naptár csokibuborékjain és apró meglepetésein. Természetesen ennél sokkal több :).
Az adventi időszak az egyházi Újévvel kezdődik, mozgó ünnep, karácsony előtt négy héttel vasárnap ünnepeljük a kezdetét. Karácsony napjáig, december 25-ig tart. Lila miseruhát öltenek a papok, adventi koszorúk készülnek, és a napok megtelnek ünnepi készülődéssel (nem csak a vásárlás és ajándék-vadászat miatt), és várakozással. Csöndben, sötétben, visszahúzódva várjuk a fényt, vagyis Krisztus születését.

Talán mert ezt szoktam meg, nekem a karácsony a hideg és sötét, olykor havas vagy latyakos, de feltétlenül télikabátos, tökipomposos, forralt boros történés. Elég hülyén éreztem magam decemberben Chilében annak idején, ahol éppen kitört a nyár advent második hétvégéjére. Azt is biztosan meg lehet szokni, ha ott nő fel valaki, de nekem itt Európában a tél közepén hitelesebb a fény, a meleg iránt való vágyakozás, várakozás.

A Rorate misék az adventi időben reggel 6-kor, fél 7-kor vagy 7-kor kezdődnek, a sötétben…
Az igazi fekete öves bizonyára a hajnali 6 órás lenne, de oda fél óra eljutni. A szomszéd templomban a polgári Terézváros közepén egy kellemes, reggeli 7 órás Rorate mise van, ma azon voltam. A későbbi idő és a Terézvárosi templom persze az ismerős arcok rovására mennek, de pillanatnyilag ez is jó érzésekkel tölt el. A templom meglepően tele, egy kisfiú is volt, tornazsákkal és iskolatáskával, milyen szép, pont beér csöngetésre (ha a közelbe megy), a mise 7.30-ig tart, szinte percre pontosan.

Elnevezését egy énekről kapta, amellyel kezdődik a mise, az Ószövetségi Izajás 45:8: