Hundert Prozent Reisen

Kicsit több, mint 36 óra. Összesen ennyit utaztunk Cuscoból hazafelé. Cusco – Lima, Lima – Amszterdam, Amszterdam – Budapest vonalon. Egy idő után ilyenkor már semmit nem akarunk, csak megérkezni. Hazaérni. Letenni a csomagokat, és egyáltalában végre abbahagyni az utazást.

Levegőben töltött idő: 90 perc + 12 óra + 115 perc… tehát összesen 15 óra 35 perc. Csekélység. és több mint tíz órát várakoztunk különböző reptereken.. vagy még többet, mert a Cuzco-Lima gép késett majdnem 3 órát az időjárás miatt.

Hétfő reggel keltünk útra: amikor reggel meghallottam a hostel (Cusi Wasi Hostel, Cuzco) udvarának műanyag tetején doboló esőt, az első gondolatom az volt, hogy hálát adtam azért, hogy előző nap nem esett, és békésen, gyönyörű időben gyönyörködhettünk Machu Picchu hegyeiben. Ugyanis Machu Picchu a hegy neve, amelyre a város épült – mivel amikor 1911. július 24-én Hiram Bingham felfedezte, a helyiek nem tudták a város nevét, csupán a hegy nevét, amely kecsua nyelven annyit tesz : az öreg hegy.

A hegy biztos hogy öreg, de a legfiatalabb öreg hegy, amelyet valaha láttam. Az egész hegy-koszorú úgy törekszik az ég felé, mint ahogy a legszebb szerelmes költemény törekszik elérni szerelme tárgyát. Úgy nőnek a hegyek csúcsos cukorsüveg alakban az ég felé, hogy az ember térde megroggyan ennyi vitális erő és ősenergia előtt. Igazi csoda. És a hegyek még mindig nőnek, vagyis a hegység még képződik (földrajznyelven így hangzik). Az Nazca-lemez alábújik a dél-amerikai lemez alá, ezért van ez a kéregmozgás, ez a lemeztektonikai folyamat hozza létre még ma is az Andok vonulatait.

Valahogy először a kölni katedrális jutott eszembe, monumentális méretei miatt, de végső soron Machu Picchu nem hasonlítható össze a kölni katedrálissal. De mégis. Úgy van ez, mint ahogy régen próbáltam leírni, hogy milyen gyümölcs is a chirimoya. Én magam is arra jutottam, amikor megkóstoltam még Chilében, hogy a leginkább talán a körtéhez hasonlítható gyümölcs, a gyümölcshús textúrája miatt, de tulajdonképpen egyáltalán nem olyan az íze, mint a körtéé. A legkülönlegesebb ízű gyümölcs, amit valaha kóstoltam.. most nem bukkantam rá újra sajnos, csak egy-két helyen láttam, ahol gyümölcsevet készítettek belőle; érthető módon más volt a fókuszban. De visszatérve a kölni katedrális és Machu Picchu párhuzamra: ahogy a chirimoy a körtéhez, úgy viszonyul Machu Picchu a kölni katedrálishoz. Teljesen más. Egyáltalán nem olyan. Mégis ez a legjobb hasonlat, ami pillanatnyilag eszembe jut róla. De az is lehet, hogy Machu Picchu egyáltalán nem hasonlít semmihez, önmagán kívül…

This entry was posted in Cuczo, erő, Machu Picchu, Peru, szépség, utazás. Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s