Kellene írnom egy Egyperceset. Egy rövidke novellát. Vagy tanmesét. Vagy mesét. Vagy Elbeszélést.
Vajon miért nem jut az eszembe semmi??? Miért lenne sokkal könnyebb, ha a mit-ben a téma is benne foglaltatna, nem csak a keret? Még mindig nekem kéne kitöltenem képpel 😦 ó-ó-ó.
Hát majd forgatom, forgatom, aztán majd csak eszembe jut valami.

Valami múzsa. Valami kicsi ‘vagyok’ darab. Valami apró menüett, valami kicsi melódia, csattanóval. Humorral. Azzal feltétlen. Ebben szeretném edzeni magam. Hmm… Ó. Ez a mit. Mindig ez a MIT. Ez a M-I-T? Gyere, gyere, térj be hozzám. Hívom a múzsákat! A múzsámat! Segíts kérlek… 🙂
(mert adni jó).

Az is eszembe jutott, hogy például egy bibliai parabolát röviden, mai nyelven, kicsi tanmesével, vicces csattanóval. De hát az élet írja a legjobb tanmeséket, a legjobb csattanókkal (vagy fordítva, a tanmesék az életről szólnak, és azért olyan jók?). Betű-vetés, tanmese-aratás.
Mese-mese-tanmese, mese-mese-tanmese… (nem feltétlen gyerekeknek).

Egyébként felvillanyozó a problémamegoldó munkahelyről beesni egy írás-órára. Fantasztikus. Még nem tudom hova vezet mindez, de jó. És ez már jó, hogy jó. Valami egészen új, ami régi ismerős. Olyan, mint egy belső utazás. Csak annál még sokkal jobb. Egyszóval egyelőre nagyon lelkes vagyok, kívánom, hogy ez a lelkesedés végig megmaradjon.
Volt még újra Viskó, újra megbocsátás. Az mindig kell. Így telt el a szeptember. Éves konferencia és esküvők. Remélem, idei utolsó esküvői meghívásunknak teszünk eleget a hétvégi – e nyáron már hatodik – vendégeskedéssel. Különböző párok :). Természetesen csak a legelső volt Budapesten, az összes többi országhatáron túl és a szélrózsa minden iránya az országhatáron belül. De szép a boldogság, és jó együtt örülni.
Lehet hogy ezekből a hat esküvőkből (szándékos) lehetne, kellene írni valamit. (Pl. nem lehet elégszer NEM elkapni – vagy ELKAPNI – az esküvői csokrot). A vetődés (a csokor szemszögéből). Meg ilyenek :P. Ez jó, tetszik :).

Pá