Azok a bizonyos nagy NAAGY kérdések az életben! Hogyan, mit, és miért. Lényegében ez a három.. és aztán persze az is ott van, hogy kivel?

Vannak napok, amikor valami belső nyugalmi szigetről tekintek a világóceánra, és valahogy biztosan érzem, hogy minden kérdésre egyetlen igazi válasz van: a szeretet.
Mert végső soron mindenki a szeretetet keresi, a szeretetért tesz vagy nem tesz, a szeretet teszi egészségessé – vagy nyomorulttá, ha alig ismeri.
A félelem a szeretet ellentéte, és nem a gyűlölet. Minden, de minden kín a félelemből táplálkozik. Olyan erős tud lenni a félelem, hogy nem hagy gondolkodni, nem hagy áttekinteni, nem hagy ÉREZNI bármi mást.

Annyira könnyűnek tűnik, de nincs nehezebb, mint átmenni a félelmen. Tűzön járni, az is ilyen.

Arra jöttem rá, hogy egy kapcsolat – egy egész életen átívelő családi kapcsolat – rendezése, feloldása, gyógyítása éppen olyan nagy kihívás és alkotás lehet, mint megírni egy könyvet. Majdcsak eljön az az idő is, mert a vágyak apró magvak, amelyek ha jó földbe hullnak, egyszer kicsíráznak, és virágba borulnak. De még előbb más feladatok vannak, és más alkotások. Igen, és a szeretet. Átmenni a félelmeken.

A Hős útja. Bármelyikünk életéből lehetne egy egész estés izgalmas filmet forgatni – amelybe igen, mi vagyunk a hősök. A te életed hőse, az egyetlen igazi, te vagy. Bármennyire “mitikus” megközelítés legyen is ez, mégiscsak így van. Próbák vannak, beavatások, csodák, misztikus változások és egy Út, az egyetlen, amelynek vonulatát a mindennapi apró döntéseid rajzolják ki. És ahogy szép lassan sétálsz fel a hegyre, dombra, látod, amit a völgyben hagytál: ez pedig a személyiség fejlődésének útja, növekedés, a hősi feladatok újraértelmezése, a felelősségek egyre szaporodó és váltakozó formájú, újra és újra előbukkanó kőkockái, amelyeket megmászva csodálatos tájak terülnek majd el szemeid előtt.

A Hős életének értelme a harc, a gonosz legyőzése, a jó támogatása (mind ezt tanultuk gyermekkorunk meséiből) – miért lenne ez másként saját életünkben? Hozzáállás? Megélés kérdése? Természetesen. Nem attól lesz hős valaki, hogy legyőzi a mitikus nagyvadat (sárkányt, óriást, stb,). De igenis vannak olyan kihívások, problémák az életben, amelyek értelmezési tartományai éppen ilyen mitikus élet-halál feladatoknak feleltethetőek meg (pl. ellátni nap mint nap az anyósom, amikor beteg, nem kihasználni valaki tudatlanságát, stb.).

Heraklész 12 munkája. Te hány munkát végeztél már el? Megvan már az aranyalma (? 🙂 🙂 Szirének pedig mindenhol vannak (nem csak Odüsszeusz környékén): mindig meg fognak próbálni lebeszélni téged azokról a dolgokról, amelyek igazán számítanak, amelyek igazán fontosak. Aztán amikor hirtelen kitisztul a füled, meghallod, milyen sértő rikácsolásuk, és milyen hazugságokat sugdosnak a füledbe.

A szeretet egy aranyfonál, amely mindenkor kivezet és továbbvezet, bármilyen labirintusban legyél is elakadva. Már csak ezt kéne valahogy úgy megfogalmazni, és úgy tálalni, hogy rejtve legyen, mégis nyitott, értse is, ne is, az, akinek szól: úgy, hogy a saját hangodon mondja el a leírt betű, hogy tudsz repülni, hiszen emlékszel, egyszer már megmentetted a királylányt/herceget.