Nos, én szerelmese vagyok az avokádónak – de eddig még nem váltam zölddé, és nem növesztettem rücskös és vastag bőrt, mindenki megnyugtatására mondom ezt. Az előbb idézett mondás természetesen átvitt értelemben értendő: mivel sejtjeink táplálása nagyrészt táplálékunkkal történik, és a táplálék is hordoz magában bizonyos információkat, elemi szinten azt, amiből felépül, jó ha odafigyelünk arra, mit eszünk, és miből mennyit*.

Szerelmese vagyok az avokádónak. Nem csak az az olajosan karcos íz, ami először is a diót idézi fel bennem egy kis selymes zöld színnel – már amennyiben az ízeknek lehet színe; hanem külseje és alakja miatt is. Ha középen szétvágjuk, a zöld körteforma mértani közepén egy szép, nagy, sápadt homokszín mag üldögél. Persze, hogy a női természetet idézi fel… olyan szép. Még mielőtt Chilében éltem volna, már kóstoltam, és talán kedveltem is, krém formában, jó sok fokhagymával, citrommal és olívaolajjal kikeverve. Santiago de Chilében rászoktam, hogy kiló számra vásároljam a jobbnál jobb, érett, “hazai” avokádót hétszámra, és naponta legalább egyet megeszegettem belőle – kiskanállal, mint idehaza a fagylaltot. 1 év alatt sem untam meg.Itthon, északi féltekénk száraz kontinentális berkeiben nem éppen honos ez a kedves.. hmm.. gyümölcs (zöld-ség, ha a színét nézem..). Komoly vadászatot kell tartanom minden alkalommal, amikor igazán finom, érett avokádót szeretnék az asztalomon kóstolni. A kevésbé jók pépnek is tökéletesen megfelelnek (guacamole, olé! 🙂 ), de hogy friss paradicsommal, újhagymával és egyéb finomságokkal együtt szeletenként egyem, ahhoz már jobbnak kell lennie… nem könnyű feladat megtalálni a megfelelőt.

És az avokádó formájáról eszembe jut a nőiség gyönyörűsége: egy olyan titokzatosság, amikor alig-beleérzéssel fejtünk meg ismeretlen, rejtőzködő dolgokat. Véleményem szerint ilyen a szexualitás is. Olykor eltévedek egy-egy blogra, és megnézem, miket olvasnak a barátaim/ismerőseim, miket linkelnek be, mint “olvasnivaló”. A legtöbb – vagy csak én klikkelek nem megfelelő helyekre – előbb-utóbb valami szexista-naturalista írásban végződik, polgárpukkasztó, vagy nagyon trendi, de szex-fetisiszta, minden értelemben. Érződik egyre inkább, hogy a szexualitás a hatalom eszközeinek egyikévé silányult, semmi értéke nincs, éppen hogy ki kell tenni az ablakba mindent, mindenkinek izibe!

Borzadok… mert lehetne szentség is, amit lábbal tiporunk… És értékesebb, ami titokzatosabb, akár a maga egyszerűségében is, jobban értékeljük azt, amit magunknak kell megfejteni.

Szeretem az avokádót. Szerelmetes egy gyümölcs (vagy zöldség). És meg kell bontani szépen, hogy gyönyörködni lehessen benne, épp úgy, mint ahogy a szerelmeseknek hagyni kell hogy a másik “megbonthassa”, és beléphessen élete szentélyébe. Minden értelemben.