Még nem látom át teljesen, mitől érzem úgy magam testileg és lelkileg mint egy teljesen lemerült galvánelem, de annyit tudok, hogy számtalan komponense van.
Az egyik legmeghatározóbb abból nő ki, amit talán úgy nevezhetünk, hogy felnőtt-ség. Felnőni. Persze nagyon helyes, hogy van, és kell is foglalkozni azzal a részünkkel, ami sosem nő fel, a pici-én belső gyermekkel.. de most nem erről van szó.

Erőtlen vagyok, csatát vesztett, remény vesztett, kedvtelen. Leterít a világ. Elemi erejű, nagyon hasznos, de korántsem pozitív felismerés, hogy a “jó” egyáltalán nem nyeri el mindig a jutalmát, és rengeteg jóvátétel elmarad. Talán magának a bűn belátásának hiánya miatt – nem tudom.

Nem is kell tudjam.

Annyit tudok, hogy ezért kellenek a mesék, még a legsötétebb időkben is, és ezért kell a hit. Mert ki kell tartani valahogy, mert a csontjaimban érzem, hogy fel van borulva valami “egyetemes”, valami mindenkori rend, amely oly sok évezredig meghatározta az életet. Valami történt, nem tudom megmondani hogy mi, csak érzem a kibillentséget, reménytelenül élesen és fájdalmasan.

Nagyon fontos a hit. És a közösség. Az megtart, amikor zuhanok… De van, amikor a mesék még fontosabbak. Amikor azzal gyógyítom magam, ami a világból elveszettnek tűnik. Amikor időt adok magamnak, hogy visszataláljak belső erőimhez, ahonnan reményt és elszántságot meríthetek minden egyes további lépéshez, minden egyes további naphoz. Ahonnan erősödhet a hitem, hogy érdemes a jóért kiállni, érdemes az igazért tenni, érdemes az értékekről beszélni és azokra felhívni a figyelmet.

Úgy hiszem, hogy mindannyiunknak szüksége van a mesékre, még akkor is, ha már “felnőttünk”, sőt különösen akkor, hiszen az igazán jó mesék, varázsmesék magukkal ragadnak újra a gyermeki, a tiszta, a reménykedő, a világot megváltani akaró, de gyakran a felnőtt korunkra elfeledett önmagunkba. Vissza legbensőbb álmainkhoz… Mindez azért fontos, hogy valahogy átmenekíthessük azt a hitet, és ezáltal formálhassuk ezen világ valóságát, hogy a jó igenis elnyeri jutalmát, a rossz pedig VÉGÜL megkapja méltó büntetését.

Tovább kell menni, egyszer úgyis kisüt a nap…