Lassan bekúszik a fülembe valami zaj a háttérből… felnézek a monitorról, amelyen dolgozom: mintha esne az eső. Aztán rápillantok a sarokban lévő órára, és minden a helyére kerül.

Városlakók tíz-százezrei ütlegelik az edényeiket hangos csörömpöléssel a balkonukon vagy az ablakban, talán már egy hónapja minden este tíz órakor, a katalán helyzet ellen való tiltakozásul, a párbeszédért, azért, hogy meghallgassák őket. Ez a CASSEROLADA tüntetés, amely azt hiszem minden eddig általam ismert tiltakozás legintelligensebb (és ha kívülállóként először hallod, egyben legviccesebb) formája.

Tegnap rendhagyó módon este 9-kor volt, Őfelsége, a spanyol király beszéde alatt.

Lassan öt éve élek a Katalán tartomány fővárosában, és ahogy felocsudok napról napra az esti csörömpölésre, belesajdul a szívem. Nem az eső esik.

Ahogy a párom mondta, “semmit rólunk nélkülünk”, s “ezt te nem értheted, nem vagy katalán” – van igazág abban, amit mond, se ezért nem óhajtok itt sem véleményt formálni. Csöndesen, nyitottan és sajgó szívvel szemlélem az egész konfliktust, s legfőképpen azt a mérhetetlen összefogást és összetartozást, amelyről napról napra tanubizonyságot tesznek a katalánok. Szívből kívánom, hogy a szituáció békés megoldásra találjon.

Aki a múlt sebeiből táplálkozik, az képtelen a jelenben odafigyelni, és meghallgatni a másikat, ahogy az is, aki a jövőben bekövetkezhető dolgoktól retteg előre, és aszerint cselekszik. Ki az, aki jelen van? Ki az ma, aki aszerint él, ami van, s nem a jövőtöl retteg vagy a múlt megváltoztathatlan kutyacsontját rágja? Lehetséges, hogy ez a legnagyobb luxus, a ritka, fehér madár.

Ha valamit érdemes megtanulunk, egyénként és közösségként, akkor egészen biztosan ez az:  szeretettel és figyelemmel meghallgatni a másikat, és elfogadni, ha más véleményen van valamiről. Vajon mikor növünk fel ehhez?

Ami biztos: Katalónia és egész Spanyolország sokkhatás alatt van. Hogy mikor, s hogyan tér magához ebből, még nem lehet tudni.

Október 3-án békés tüntetést – és általános sztrájkot – tartottak tartományszerte az október 1-i rendőri erőszak elleni tiltakozásként. Nemcsak Katalóniában gyűltek össze az emberek az utcákon, hanem más tartományokban, városokban is.
Mert a legnagyobb probléma itt – és nem csak Spanyolországban, hanem egész Európában, és minden Európán kívüli országban – a rendőri erőszak, visszaélés a fegyvertelen állampolgárokkal szemben, s mindaz az állami és európai politikai hatalom, amely ezt legitimizálja és jogosnak tartja.

Illusztrációként megosztok veletek egy képet, amelyet egy helyi TV-s ismerősöm osztott meg: a tegnapi megmozdulás néptömegei katalán városokban. Barcelona belvárosában a helyi adatok szerint több, mint 700 000 ember tiltakozott békésen, csenddel is (videók itt a cikkben).

3OCT-2017 Catalunya

Legyen békesség közöttünk, s minden nép között. És essen az eső.