Dalszerző: Francesc Miralles
Ének: Daniel Lumbreras
Fotó: Yvette Moya-Angeler
Hang a “rádióban” a dal elején: én… 🙂 és egy aprócska idézet a Párnafilozófiából. És, ahogy arról a dal címe is árulkodik, némi múzsai szerepem is akadt. Az ötlet a november végi budapesti utazásunk alatt születt, mint megtudtam pár napja.

Mit szóltok?

Ez egy Igen 2016-ra, és mindarra, ami az irgalmasság rendkívüli szent évében jön, jöhet, és jönni fog. A Szentévről még írok majd, mert igen különleges év ez, és egy római út is készül 2016 tavaszán.

Akármilyen érthetetlen nyelven is szól a dal, a zene fénye és igérete beszédesebb mindennél. Akár magyarul is lehetne, nem? A földön ismeretlen nyelven szól, az énekes “saját nyelvén”, amelyet még gyerekkorában talált ki.

Holnap után másfél napra elszökünk Barcelonából Vall de Núria szűz, téli természetébe, hogy áttekintsük a múló esztendőt, és előkészüljünk 2016-ra. Valami azt súgja, hogy a változások folyamának nem lesz vége, sőt, lesz jópár, amit én hívok életre (mint mindig). Ezek közül egy egészen biztosan ezt a blogot is értni, de erről majd Núria után. Addig is, hallgassatok finom zenéket, egyetek jókat, sétáljatok, öleljétek meg a családot és a barátokat – és mondjatok Igen-t a szívetek szerint.