A barátom – többek között – zeneszerző (is). Van egy projektje, amit terápiás céllal indított: hogy segítsen neki kilábalni a depresszióból, belekezdett a “12 ősz” (The 12 autums) című zenei alkotásba. Minden hónap 27-én publikál egy alkotást, amelyet különböző zenészekkel rögzít (ő, mint zeneszerző és zongorista, a többiek pedig előadják a maguk részét). A depresszió szerencsére már jópár hónapja elpárolgott, de az alkotás tovább folyik.
A december 27-i dal egészen különleges: ugyanis az a címe: Igen. (Ami persze senkinek, aki magyarul nem beszél, nem jelent semmit). Azt mondja, nekem írta. A dalban egy helyi művész énekel majd, kitalált nyelven… Atlantiszi? Azt állítja az illető, hogy nem. De akár lehetne az is. Akár magyar is lehetne, hiszen a legtöbben pontosan annyit értenek belőle, mint a magyarból: semmit.
De attól még gyönyörű a zene, és a dal, és különleges ajándéka, hogy egy nagyjából három mondatos részletet felolvasok a könyvemből.
Amint felkerül a 12 autumn facebook oldalára, megosztom veletek is a dalt . Nagyon szép lett. És kedves, végtelenül kedves ajándék. Ugyanis arról szól, hogy van itt ez a világ, meg mi, és a mindenki kis élete; és ezekkel együtt, meg mindennel együtt: Igen. Választalak. Azt hiszem, valami ilyesmi. Majd megmondjátok ti magatok, amikor meghalljátok a dalt :).
Addig is, áldott, békés Karácsonyt kívánok nektek ezzel a fantasztikus kis e-üdvözlő kártyával Észtországból: csodás kórusénekkel a háttérben, minden mozog, és van, ami hangot is ad (például a kutya) ha elsiklasz felette az egérrel.
https://www.president.ee/christmas/
És idén először nem megyek haza karácsonykor. Itt maradok, és hozzám jön a család látogatóba. Kíváncsi vagyok milyen lesz, még sosem volt ilyen :).
Párnafilozófia 