apró örömök

Only today I am starting to feel the heavy 6 month adaptation process of a relocation.” (E. V.)
Csak ma kezdtem el érezni az országváltással járó nehéz, hat hónapos alkalmazkodási folyamatot…
Az idézet egy ismerősömtől származik, a facebook-ról. És igaza van, teljesen. Minimum hat hónap a teljes adoptálódás, kevésbé easy-going személyeknél, mint például én, akár tovább is tarthat. Teljesen mellbe vágott ez a mondat, pontosan itt tartok, a nyolcadik hónap végén. 

Nagyon, végtelenül nagyon szükség van az apró örömökre. Egy-egy baráti szó, távolból értem nyúló hang, virtuális ölelés. Nem is tudom hogy lehet évekig ölelés nélkül élni? Bármilyen emberi, megértő, felfogó, befogadó, otthont adó ölelés nélkül.. Lehet, persze hogy lehet, annyi minden nélkül lehet élni. 
Apró örömök, mint a napsütés, vagy máskor éppen az eső, szikrázó villám, majd a külvárosi parkban a napsütötte föld, a mindenféle füvek és a száraz fenyő illata… egy-egy bensőséges beszélgetés egy-egy különleges emberrel, fél kéz ujjainál is kevesebb, akik mellett megpihenhetek – lélekben. 
Útkeresés. Nem működik az iránytűm, nem ér semmit. A hova, s hogyan tovább kérdések tökéletes annulálása, mintha nem lenne tovább (de van). 

Amiért ma végre írni akartam, az valami, amit hónapok óta csöndesen figyelek, várok, nem sürgetően, megadóan, hogy hátha megtörténik. És ma, megláttam, hogy a csoda lassan végbemegy, és megszületik… 
A  nagy, ovális mag hónapok óta félig vízben áll. Hátha. Egyszer már született így egy új kis avokádóm – azóta is otthon nevelődik. Most sem szúrtam át a magot. Lehet, hogy úgy egyszerűbb lett volna.
Mindenesetre, lassan, lassan, alig észrevehetően látszik, hogyan kezd a mag megrepedni, hogy valami feszíti belülről, micsoda erő kell ehhez, egy ilyen keménységet szétroppantani, s kitörni a zárt sötétségből a fényre, a levegőre, és gyökereket készíteni..! Hát ez a mai nap legapróbb, és legnagyobb öröme. Ugyanis éppen arra gondoltam, hogy nem várok tovább, kidobom a magot, és egy új maggal az átszúrásos technikát is kipróbálom. De nem kell. Türelem. Mindjárt megtörténik. 

Békés szombat… este: telihold bál, a tengerparton. Mint Mildi meséiben.

This entry was posted in avokádó, öröm, út, Barcelona, kitartás, türelem. Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s