Minden nap tartogat valamit, amiért egészen biztosan érdemes felkelni, még akkor is, ha lassan már a fehér zokni-szandálos időszak is elmúlik, és közelednek a talaj menti fagyok.

Tegnap, hétfőn, már reggel hét órakor színházban voltam a Momentán társulattal, akik egy remek “nulladik órát” tartottak a középiskolára nosztalgikusan visszagondoló reggeli hősöknek. Azért ők is hősök voltak :). Remek előadás volt, valóban meglehetősen perverz ötlet, de nagyon jól sült el. Tehát nulladik óra.  A következő előadás november 5-én lesz. Hajrá :). Egyszerűen nem lehet vidámabban kezdeni egy hétfő (!!) reggelt. Ahogy barátnőmmel Garfield-ot idézgettük: “Hozd zavarba az embereket. Mosolyogj hétfő reggel!”

A másik ügy, amin tegnap morfondíroztam, az hogy akármilyen döntést hozunk is az életünkben (egy-egy esemény, vagy az élet egészének vezetésére vonatkozólag) kikerülhetetlenül meg leszünk próbálva kitartásunkban, bátorságunkban és nemet vagy igent mondó képességünkben. Ugyanis a gondolat az egy dolog, a cselekedet meg valami egészen más. Ahogy Viktor Frankl mondja, valójában nem mi tesszük  fel életünk értelmére vonatkozó kérdést, hanem az élet teszi fel nekünk, s magunkat állítva tudjuk ezt a kérdést megválaszolni. Hogyan állítjuk magunkat? Tetteinkben. A választásainkban. Tényleg minden elhatározás és elszánás kérdése, csak éppen nem szabad megingani és visszahullani a régi formákba amikor a kihívás az, hogy most már új módon állítsuk magunkat, akár a jól ismert történésekben. Nem lehet unatkozni.