In Time / Időben – rendhagyó filmajánló

A Lopott Idő (In Time) 2011-es film. Egy sci-fi adaptáció. Arról szól, hogy a nem túl távoli jövőben az emberek úgy születnek, hogy a bal karjukon egy időmérő számláló foglal helyet. Ebben a világban az új fizetőeszköz az idő (!), és egészen 25 éves korig növekednek az emberek, utána nem öregszenek (!), és csak egyetlen plusz grátisz év van a karjukon… abban a pillanatban, hogy az utolsó másodperc eltűnik a karjukról, kicsúsznak az időből, és megáll a szívük.A fizetésüket időben kapják, a kávéért, buszjegyért, időzóna-átlépésért, szállásért a hotelben – mind idővel fizetnek. Kar-idő olvasó alapján (bőr alatti chipkártyától már nem vagyunk messze, sőt a tenyér-olvasó pénzfelvevő kütyütő sem, ami kiválthatja a bankkártyát).

Nietzsche írja a Történelem hasznáról és káráról c. könyvében, hogy “Nagyon sok erő szükségeltetik ahhoz, hogy élni tudjunk, és elfeledjük, hogy élni és igazságtalannak lenni egy.” Ez itt is megjelenik: különböző idő-zónák vannak (!), amelyek elválasztják a gettót, a közép-gazdagokat, és az idő-milliomosokat, akik tulajdonképpen örökké élhetnek, hiszen a test nem öregszik.
DE mint azt a hamar kiiktatódott főidőmilliomos elmondja, nincs igazság, mindenkinek jutna elég idő, és nem kéne egyik napról a másikra (!) élni, és rettegni, hogy nem marad a buszra pénz (idő), egy olyan világban, ahol nincs könyörület, mert tényleg az életed múlik minden másodpercen. Az időrablók meg persze annyit harácsolnak, amennyit tudnak.

Nos… aki nem időmilliomos, az gyorsan mozog, és siet, mindenhova, mert ugye, az idő szó szerint pénz és élet. Nincs idő aludni, nincs idő családra, nincs idő gyerekre… Ki lehet törni ebből, de elég sokan vigyáznak arra, hogy ne sikerülhessen. Pedig jutna bőven mindenkinek. Ó, és persze az időmilliomosok a nagy óvatosságban már nem is élnek, csak vegetálnak: elfelejtettek, hogy hogyan kell élni…
Rengeteg szép filozófiai háttér és szocio-elmélet van ebben a filmben, nagyon is legondolkodtató.Az is kimondásra kerül, hogy hiába nem öregszik a test, az agy, az elme, a lélek egyszer csak besokall, és elég lesz. Minek örökké élni? Hiába akar mindenki örökké élni, bele lehet fáradni az életbe.

Annyira szép és világos allegória, most másodszor láttam, és így még világosabb. Persze egy kis Bonnie és Clyde is benne vagyon, de ez így pont jó. Jó az adagolás.

Miért megy el itthonról, vagy bárhonnan bárki egy jobb élet reményében idegen földre? A válasz sokrétű lehet, de azt hiszem a legaktuálisabb igen egyszerű. Bele lehet fáradni az állandó tűzoltásba, az állandó túlélő üzemmódba. Igaz, hogy folyamatosan stimulálja a kreatív energiákat, hogy áthidaljuk a hiányokat, megoldjuk a helyzetet valahogy és túléljünk.
A kreativitás nagyon fontos, és nélküle aztán végképp nem érdemes, ahogy szenvedély nélkül sem. De néha már kicsit élni is kéne, nem csak túlélni. Nem csak rohanni, hanem lelassulni.

A nemzetközi töröközőnap május 25, Dogulas Adams emlékére, aki a Galaxis Útikalauz Stopposoknak című könyvvel kezdődő öt részes trilógiát írta. Nagyon várom, ugyanis szeretném bedobni a törülközőt! És menjenek a fenébe az egerek!

This entry was posted in 42, Douglas Adams, filozófia. Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s