Először is rengeteg dolog történik folyamatosan, azért nincs időm írni.
Másodszor, észre sem vettem, hogy új év van, 2012, eddig ez az átállás okozta a legkisebb zökkenést bennem.
Harmadszor, fáradtan nem lehet írni, legalábbis én nagyon nehezen tudom rávenni magam ilyenkor, csak ha halaszthatatlan ihletnek kell eleget tennem (akad ilyen is), engedek. Minden tiszteletem és csodálatom Hamvas Béláé, aki fizikai munka mellett is annyit tudott írni… Még gyakorolni kell ezt a hozzáállást. És redukálni kellene az alvásigényt.

Elkezdtem egy családtörténet-félét írni. Franciául. És arra jöttem rá, hogy mennyivel könnyebb, egyszerűbb, szebb, hogy van egy-két dolog amit magyarul sosem írtam még le, és csak kigördül a tollam alól, franciául, könnyedén, mint egy tollpihe. Végül is magyarul írok-gondolkodok-álmodozom az esetek 95%-ában, a maradék 5 % oszlik meg jelenleg a francia és angol között. Elhasználtnak érzem a magyar szavaim, bizonyos jelentések teljesen áttűnnek, elködösödnek, és hozzá tapad 30 évem minden drámája, küzdelme – természetesen itt nem a könnyed szavakról és szókapcsolatokról van szó. Idegen nyelven más a ritmus, más a szavak zenéje. Felszabadító.
Szeretem a szavakat (j’aime les mots). Drámai dolgokat tudok kimondani minden érintettség, érzelmi túlhajszoltság nélkül, önmagukban, egyszerűen. Nagyon kellemetlen kérdéseket tudok feltenni, mert nem érzem a szavak súlyát oly mértékben, mint a magyar nyelvben. Néha feloldozás, ha az édes anyanyelvemtől különböző nyelvben is szabad folyást engedhetek a rejtett gondolatoknak.

A hétvégén az eddig év legkaotikusabb és legtöbb történéssel megáldott szombat-vasárnapja várt, a felhalmozott alvásrestanciával még küzdök. Detoxikáció gyanánt sok vizet, májtisztítót és zöldséget fogyasztok, arcomra uborka pakolás és korrektor. Mozgalmasság és káosz, amikor semmi sem úgy történik, ahogy elterveztem, sodródom az árral – tartsatok meg csontjaim, stabilan – és végül minden jóra fordul. Vagy közel-jóra. Nem voltam a rossz közelében, de olyan csomópontok jöttek talpam alá, amit csak átugrani lehetett. Repülésben. Most már jó. Remélem, így is marad, s egy pici pihenést kapok – annyi de annyi tervem, dolgom van, amit alig tudok bepréselni ebbe a 24 órába! Hogy tud ennyire felgyorsulni az idő?

Igenis nagyon jó koncepció ami az In Time – vagyis Lopott Idő – filmben szerepel, ahol a fizetőeszköz az ‘idő’. Mostanában nem vagyok időmilliomos, mert a világ jön befelé, és hiába várom tárt karokkal, néha legszívesebben elbújnék a barlangom mélyére, hogy végre helyretegyem, rendbe szedjem mindazt, aminek itt van az ideje. Kicsit még dolgozni kell a work-life-hobby-sleeping-time egyensúlyon.