Egy (pár) szó Hamvas Béláról

Kinyilatkoztatás.

Hamvas Béla olyan természetességgel és olyan felsőbb -vagy külsőbb, vagy belsőbb – viszonyítási pontból mesél, tapasztal, lát, összegez, hogy írói stílusa szükségszerűen nem más, mint kinyilatkoztatás. Még a meséi is megrendíthetetlen bizonyossággal zengenek. A kinyilatkoztatás az zeng, igen, mint egy megkondított harang, hosszan, feltartóztathatatlanul.

Nem tudom mennyit tudtok életéről, ezért nagyon röviden összefoglalom itt, a hamvasbela.org -ról szemezgetve:

*1897 március 23-án megszületik Felvidéken, Eperjesen, de még születése évében Pozsonyba költözik az evangélikus lelkész család, és ő Pozsonyban nevelkedik
*Első világháborús önkéntes katona.. kétszer megsebesül, végül idegösszeomlással kórházba kerül
* 1919: családjával Budapestre költözik, a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészeti karán tanul magyar-német szakon, plusz egy kis konzervatórium, plusz egy kis behallgatás az orvosi karra
*1927 – 48-ig a Fővárosi Könyvtárban dolgozik. 25 különböző irányú és érdekeltségű folyóiratban publikál, latin, görög, német, francia, angol nyelven olvas és fordít.
* 1929 – 1936: első házassága, Angyal Ilona a felesége
* 1935, Kerényi Károllyal megalapítják a Sziget-kört
* 1936, Magyar Hüperion (“első írói korszaka ars poeticája”)
* 1937, feleségül veszi Kemény Katalint
* 1940 – 44: háromszor kap behívó parancsot, kétszer szökik
* 1943: megjelenik első esszékötete, a Láthatatlan történet
* 1943 – 44: megírja a Scientia Sacra nagyesszét (“második írói korszaka megnyitója”)
* 1945: a Hamvas házaspár lakását bombatalálat éri, Hamvas könyvtára, kéziratai megsemmisülnek… … …
* 1946 – Egyetemi nyomda kis tanulmányai c. sorozatot szerkeszt, Anthologia Humana szemelvénysorozat összeállítása
* 1948: B-listázzák, mint politikailag megbízhatatlant, és eszerint csak alacsonyabb rendű munkát vállalhat, a könyvtárból elbocsátják. Földműves igazolványt vált ki, és munkahelyéül sógora szentendrei kertjét jelöli meg.
* 1948 – 51: földet művel, gyümölcsöt termeszt, és megírja a Karnevált.
* 1951 – 64: segédmunkás, raktáros, gondnok az Erőműberuházó Vállalat erőmű-építkezésein. Ír, fordít, amikor csak teheti – hajnalban, lopott pillanatokban, szanszkritból is.
* 1959 – 66: megírja a Patmosz c. háromkötetes esszégyűjteményt
* 1968 november 7-én agyvérzésben meghal.

A legnagyobb 20. századi magyar gondolkodó, akinek 1930-as írásai a jelenkor problémáit tűzik gombostűvégre.

A Levelek című, eddig utolsóként megjelent kötetét olvasom, és újra és újra magával ragad és lehengerel az író stílusa, meglátása, az élethez való hozzáállása (alapállása), és az egész szóáradat és betűkegy itt zubog bennem, minden, amit valaha olvastam tőle. A rátalálás érzése, a hasonló a hasonlóval. A pontosan-tudom-miről-beszél, és a köszönöm-hogy-nevén-nevezte. Az AHA érzés, villanygyújtás a sötét szobában, szabadon repülő madár nyári ég alatt. Fogok idézni, a következő bekezdésben, egyet, csak egyetlen egyet most, ami napok óta nem hagy nyugodni, olyan éles és korrekt. Na igen. A korrektség. Ha engem kérdeztek, Magyarország Hamvas Béla országa. És ennél semmi kevesebbel nem érdemes beérni.

This entry was posted in Hamvas Béla, könyv, stílus. Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s