Silent pause / Csöndes pihenés

Karácsonykor mindig elképzelem, ahogy 24-én, karácsony vigíliáján a világ egy pillantra megtorpan, egyetlen csöndes pillanatra, hogy a Megváltó földre érkezésének misztériumán elmélkedjen. Aztán újult erővel indulnak a gőzkerekek, és forog minden tovább. Persze ez nincs így, hiszen nem keresztény mindenki az egész világban – tele vagyunk minden más vallású emberrel, és egyre erősebben meg vagyok győződve arról, hogy Isten pontosan ilyen sokszínűnek szereti ezt a forgatagot. Mennyi gazdagság, mennyi évszázadok alatt felgyülemlett kincs és tudás, mennyi titok… csodálatos világok, mind.
Tegnap éjjel pár év után végre újra voltam éjféli misén, és a különböző vallású emberek közötti békéért imádkoztam, hogy békességben élhessünk együtt mindannyian. Akárhányszor vallási indíttatású háborúról, gyilkosságról, könyvégetésről hallok, összeszorul a szívem, és olyan érzés, mintha a saját testembe döfne valami érthetetlen fájdalom.

Egyszóval ez az Ünnepi pihenés, elcsendesülés, befelé vezet, valami egészen mély titok felé. S idén a Hanuka, a fény ünnepe is egy napra esett a karácsonnyal, ez pedig különösen kedves a szívemnek. Ennél szebb “egybeesés” nem is kell ajándékba.

Egy remek könyvet olvasok, amit Ross-tól, az egyik novemberi trénerünktől kaptam – egy Ausztrál írónő, Geraldine Brooks könyve, a címe: ‘People of the Book’. A könyv egy létező zsidó imakönyv (kódex) az írónő által rekonstruált (kitalált) történetét meséli el, a szarajevói Haggadah-ét, ami a 14. században készült, és túlélt minden eddigi zsidóüldöztetést. Merthogy volt belőle jópár, nem csak a 20. században. Magával ragadó, és végtelenül élvezetes módon ír Geraldine, már az első pár oldal is olyan ízeket villant fel, ami egy jó könyv ismertetőjegye. Biztosan írok majd még róla, nagyjából a felén vagyok túl. Zseniális, de komolyan. Különsen, mert zsidó felmenőim miatt – akárhogy van is ez – személyesen érintve érzem magam, mindegy, hogy nem vagyok bosnyák, hogy nem tudok héberül, és hogy sosem ültem Széder-estet. És annyira magával ragad, hogy azt hiszem ezt nem tudom annyiban hagyni: fel kell derítenem, hova vezet :). És ellőbb-utóbb keresek valakit, aki tovább tud vezetni, hogy nehogy eltévedjek.

Boldog, áldott Karácsonyt, és boldog Hanukát nektek!

This entry was posted in Geraldine Brooks, Hanuka, karácsony, könyv. Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s