Egy kád víz a világ túlpartján…

Nagyjából 16 óra utazás után megérkeztem Washingtonba… Ollé!

De legelőször is szeretném ajánlani a sorbaállási és repülős olvasmányomat, Berta Zsolt – Jancsiszög-ét, olyan jókat derültem rajta igen hangosan, hogy biztosan hülyének néztek a közelemben lévők. A kétszázadik oldal és a rendszerváltás felé azért kiütközik a fanyar komolyság is, és az élet neheze. Ezzel együtt, remek nyári olvasmány ilyen utakra (például. Meg csak úgy is).
Régen utaztam ennyire messzire egyedül, úgy, hogy ne várjon senki a reptéren. Valahogy az a küldetéstudat sem hat most át, amivel a munka utazásokra menni szoktam. Ez most a nagy nyári kaland itt, nem baj, hogy egy kis munka is lesz benne, sőt, de közben és azután pihenés is.
Otthon sosem látok ekkora méretű várakozó tömeget az érkező járatok utasaira. Óriási emberfolyam, sok tábla… és néha, főleg a fáradtságtól, nehéz az egyedüllét, jó lenne együtt osztozni, megosztani a csodákat – és néha a nyűgöt is. Ezen a holtponton gyorsan átlendítettek a hazai aranygyökér-sodronyként hozzám érkező sms-ek: köszönöm :)) így ti is itt vagytok velem, és már nem is vagyok olyan egyedül :).
A szálláshely kiegyensúlyozott amerikai vöröstéglás épület, a maga 7-8 emeltével szinte eltörpül az ezt közrefogó épületek között. Itt lakom. A fotó tévedés, pillanatnyilag vörös téglával borított homlokzata van, és az üzleti negyedben van, barátságos közelségben a Mall-hoz, a nagyobb múzeumokhoz (amelyek ingyenesek) és hasonló illusztris épületekhez. Minden nagyon zöld, és nagy terek vannak. Vagyis inkább egyszerűen csak van tér. A mosdóban is a reptéren. KÉT budapesti fülke elférne egy washingtoniban. Apropos, BUD airport. Nagyon szép lett a két régi terminált (2A-t és 2B-t) összekötő új terminál. Kulturált, és tökéletesen úgy néz ki, mint bármelyik másik nyugati reptér. Az árak pedig még a nyugatiaknál is nyugatibbak. Még folynak a felújítási munkálatok. És egy elég régi géppel jöhettünk Frankfrutból, picuri tv-je volt, és non-stop ment vagy 10 féle film, amibe épp be lehetett kapcsolódni, ha akartál. Én főként Jancsiszögeltem, ettem, aludtam, és végén X-men 3-al múlattam az időt: 7 és fél óra nem olyan sok, de NAGYON meg lehet unni a végére, főleg ha az ablak mellé van szorítva az ember. Azért nem volt annyria rossz 🙂 és az a fontos, hogy megérkeztem a csomagommal együtt.
És: túl egy kád lazító vízen a szépséges, king size ágyamtól nem messze, és még egy picuri konyha-féleség is van, ahol a hideg reggelit meg lehet majd oldani, no meg a fürdő és a gardrób között egy aprócska budoár, a hölgyek biztosan nagyon értékelnék :D.
Még meg kell érkezzek lélekben is, nem csak testben, ez beletelik még pici időbe: annyi biztos, nagyon jó dolgom van, és lesz is itt.
Szuper kis tetőkertekre látok rá szemközt az ablakommal, még fák is vannak… sokat tanulhattak az itteniek a Babiloniaktól :)))).
Vacsora vadászatra készülök…. lassan-lassan. Maslow piramisának legalsó lépcsőjének kielégítése (úgymint elemi szükségletek, alvás-evés-ivás stb) általában nagyon sokat segít leföldelésben és megérkezésben. Úgyhogy, kalandra fül!
This entry was posted in Berta Zsolt, Jancsiszög, könyv, megérkezés, repülés, Washington DC. Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s