Vannak olyan angol szavak, amelyeket egy-egy utazás alkalmával tanulok meg, és ha használom őket, mindig felrémlik az az első alkalom, amikor nagyon kellett volna tudnom, és nem tudtam, mit jelent – mégis buzgón bólogattam.

Az első ilyen szó, a ‘peculiar‘, ami különleges-et, egyéni-t, sajátos-at jelent. Kölnben ragadt rám, 2009 tavaszán, amikor a Vote Match megbeszélésén voltam. A hotelről mondta az egyik hölgy, hogy milyen érdekes, sajátos építészetileg (nagy, fedett belső udvar, ide nézett a legtöbb szoba ablaka). Kölnben a leginkább peculiar és grandiózus a köln-i katedrális. Hatalmas, és e hatalmasságában maga a mysterium tremendum, az a félelmetes-vágyott isten-élmény, amely más emberré tesz. Legalább egy picinkét.

Pozsony szava a ‘bias‘, elfogultság, előítélet. Azóta újra és újra előugrik ez a szó is, most, hogy már közeli ismerősek lettünk. Csoportmunka alatt jelent meg, amikor a média szerepét boncolgattuk a választások előtt/alatt/után. Ezt a szót még gyakorlom.