Lima

Nagyjából 8 millió lakos.
Peru közigazgatási központja.

Nagyon tiszta. István friss élményei alapján azt mondja, tisztább, mint Párizs. Feltétlenül tisztább, mint Budapest. Hogy Stockholmnál tisztább-e, azt nem tudom, de nagyon tiszta. És szép. Az egész dél-amerikai kaotikusságával nagyon rendezettnek tűnik.
Egyik taxi sofőrünk tegnap azt mondta, kb. 10 éve indult el egy nagyobb változás – Lima tisztább lett, rendezettebb, biztonságosabb… Valóban szinte miden sarkon áll egy poszt, és biciklis rendőrök is gyakoriak az utcákon. Meglepően tiszta és rendezett, valahogy elsőre nem ezt várnánk.

Én talán valami ilyesmit vártam… Mexico City kicsit nagyobb káosznak tűnik most az emlékeimben. Santiago de Chile pedig közelebb van Peruhoz (nyilván – de most nem csak földrajzi értelemben gondolom). Otthonos. Ismerős házikók (1-2 szintesek, szinesek – pardon, nincs hosszú i-m ezen a gépen). Taxi, micro (minibusz) és collectivo (iránytaxi), van 3 metróvonala, villamost még nem láttunk.

Non plus ultra, hogy a Csendes Óceán partján fekszik. Abszolúte. És személyesen. Emlékszem milyen kiábrándult voltam amikor Santiagoba készülte Chilébe, és rájöttem, hogy onnan még 2-2,5 óra elérni az óceánt… Hát Lima vezet nálam. Gyönyörű. Itt indulnak az Andok vonulatai. Tegnap már csak sötétedés után jutottunk el az óceánparti öbölhöz, hihetetlen, ott van egy komplett (nyitott) bevásárló központ a parti sziklafalhoz épitve. Ezt meg tudom mutatni, és ez biztosan jobban is néz ki sötétben, mint világosban :).

Az a nagy fekete valami a háttérben az Óceán. A Pacifik.

Az óceán hullámainak hangját sokszorosára erősitve visszaveri a parti több tiz méteres sziklafal. Óriási morgássá dagad az egyébként szelid morajlás.. mégis annyira megnyugtató. Jó itt lenni.

Egy mondás azt tartja, hogy aki egyszer járt Dél-Amerikában, mindig vissza fog vágyni. Hát igen. Az a 10 hónap Chilében élő részemmé tette a világ ezen sarkát: teljesen egyedi izkavalkád, szinrengeteg…
És a limaiak nagyon-nagyon barátságosnak tűnnek :).
Jó végre spanyolul beszélni, jó hallgatni a város háttér-alapzaját (spanyol mormogások minden oldalról), jó franciául beszélni (egy-két munkatárs Szenegálból jött), és jó a kis titkos nyelvünk, a magyar, amit rajtunk kivül senki sem ért. És jó találkozni a több mint egy éve látott kollégákkal szerte a világból.
És valóban nem győzünk hálát adni azért, hogy itt lehetünk. Csodálatos ajándék.

A munka nagy része (beszámoló + audit-beszélgetés) letudva, lassan jöhet a tiszta élvezet: igazi izek, imák és szerelmek. Egy kicsit másképp, mint ahogy Liz Gilbert azt leirta. Szinte minden sarkon van egy kis templom, éjszaka a öböl átellenes végé egy óriási kereszt világit.

Szerelem? Hát persze! Most már egészen biztos, hogy István beleszeretett a mangóba… 🙂 🙂 én pedig Limába.

This entry was posted in Chile, Lima, Peru, Santiago. Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s