21.59, Peru, Lima
Megérkeztem.
Túl a rituális szoba-cserén (bagatell), és az üdvözlő italon – ami a Pisco Sour volt (amivel pedig Chilében találkoztam sokat, de most kísérőnk szinte kikérte ezt magáénak, mert ugye, a Pisco Sour, Peru nemzeti itala! Na, hát semmi baj a chileiekkel, de tényleg, de azért ez az ital, az a peruiaké.. eredetileg. Állítólag).

És most ünnepélyes kifekvés vízszintbe. Sok az a 13 óra repülés. Úgy 10 óráig még bírom is. Utána nagyon kellemetlen. Nem több: kellemetlen. De az nagyon. Végig ettünk-ittunk-moziztunk. Nagyon jó a KLM. Mindenki mosolygós, kedves, és TÉNYLEG nagyon FINOM az étel, minőségi, amit felszolgálnak. Azért most egy hétig biztos hogy nem fog hiányozni.

Egyszóval itt vagyok Limában. A belső teremben, ahol elhelyezem magam a golyóbison, ilyenkor kell előkapnia térképet, és elhelyezni a fejemben, hogy hol is vagyok a térben. Logikus, hogy itt, de hogy hol van az az itt.. amikor itt is van világ, itt is házakban élnek az emberek és levegőt lélegzenek.. Mindenesetre itt.
És remélem, hogy még a strandhoz is kijutunk a Csendes Óceán partjára! Mert kérem Lima a Csendes Óceán partján fekszik. Bizony.
Talán reggelre összeáll az új világkép, hogy hol vagyok, most még nem hiszem el.

Uzsgyi.