Még nagyobb tévedés:
Egészen pontosan már lassan 9 órát késik a gép… állítólag már a levegőben van, ide tart, Budapestre, és lassan ide is ér.
Szkeptikus vagyok. Jó lenne vízszintesben lenni.
A bakui csatlakozást vagy lekésem, vagy nem. Ha lekésem, akkor kapok valami szállást a légitársaságtól éjszakára, és helyi idő szerint 7.30-kor kelhetek útra Bakuba.

Egyszóval továbbra is várakozás. Egy kisgyerekes spanyol nő (férj, mama, 2 gyerek) már elveszítette a türelmét egyszer, jogosan egyébként, mert a földi személyzetnek órákon át se híre, se hamva nem volt… de ügyesen feltalálta magát, és az ellenőrző pult mögül felhívta őket, hogy legyenek szívesek megjelenni a helyszínen, és információt adni, mert ez így nagyon NEM OKÉ. Most is itt járkál előttem, teljesen megértem, én pillanatnyilag igazán nem sietek sehova, de mégis jó lenne már valami kevésbé átmeneti helyen lenni a fogkefémmel együtt (mert azt a másik kézipoggyászomban hagytam, amit végül feladtam, hogy ne legyen annyik kézi csomagom.) Szóval igaza van, mi magyarok talán egykedvű beletörődéssel fogadjuk ezt, míg egy külföldinek természetes, hogy panaszt lehet tenni.
Ellenben kaptunk 2 étkezési utalványt, 1×3000 ft, 1×2000 ft értékben (ebéd-vacsora). “Csak itt, csak most, csak önöknek: önök a Turkish Airlines vendégei! Fogyasszanak egészséggel!” A reptér étel-ital választéka továbbra is szemérmetlenül drága, és több mint 300% árréssel dolgozik pl. az ásványvíz esetében. Mindenesetre ez elég tisztességes, etetni-itatni a szegény várakozó utast.
A köd miatt. Az isztambuli köd vagy szmog miatt, ami miatt rengeteg gép elmaradt a menetidejétől.

Most valami villog künn a sötétben (közben ugyanis lement a nap), azt hiszem tényleg megjött a gép… Kalandra fel! Valami csak kisül ebből… 🙂

A logika: most 21.00 lesz mindjárt. Fél óra alatt nem száll ki a nép, nem takarítják ki a gépet, és nem száll be az új utazóközönség. Ahhoz kell egy óra minimum. De az MÁR megnyugtató (bár most egyáltalán nem vagyok nyugtalan, csak a vízszint, az lenne jó), hogy a gép megjött.

Igaz! Most is kitört egy vulkán! Illetve nem most, már napokkal ezelőtt, Indonéziában, a Merapi vulkán Úgy tűnik ezek az Azerbajdzsáni utak már csak ilyenek. Azért szívből remélem, hogy haza tudunk jutni időben, mert hétfőhöz egy hétre vár Peru!