Van egy szinonima szótár – ez még nem nagy ördöngösség – immár a weben is. Valahogy, hogy-hogy nem, rákerestem Istenre (másképp akartam írni, Mindenhatónak, vagy Atyának, vagy Teremtőnek, és gondoltam, megnézem mit ajánl a szótár). Semmi meglepő nem várt ott, de azért pár szinonimát kínált (itt olvasható).

Közben másfele vittek a gondolatok, a munka (pályázatírás), ám az oldal nyitva maradt. Aztán amikor felpillantok, hogy mára elég, vízszint, alvás, szembe találom magam ezzel a felirattal az egyik web-ablakom fülén: ‘Isten szinonimái’. Fenomenális. Persze, Mindenható, de a mindenhatóság az nem szinonima, az attribútum, vagyis egy jelző, ami Isten tőle elidegeníthetetlen tulajdonságát jelzi, írja le: megszemélyesítve-nevesítve (vagyis névvé emelve) válhat csak az Isten szó szinonimájává.

Hamvas Béla azt írja egy helyen, hogy az Isten szó az definíció, nem pedig név: márpedig az ember olyan, hogy a dolgokat akkor ismeri meg, amikor nevet ad nekik. Így mindaddig, amíg nem nevezzük nevén Isten-t, egyrészt senki sem fogja tudni az Isten szót helyesen kiejteni, másfelől lehetetlen megismernünk Istent*.

Az jutott eszembe, hogy talán rengeteg szinonimája van Istennek. Vagyis minden olyan szóban ott lüktet, ami olyan, mint a
szeretet
szerelem
barátság
együttlét
együttérzés
kedvesség
nyakába ugrik örömében
előre szalad hogy találkozzon vele
erő
bizalom
szépség…
elengedés
ének
tánc
nevetés
ölel(és)
béke…

__________________________________________________________
*Hamvas Béla: Bolond aki nem az örök létre rendezkedik be In: Silentium – Titkos jegyzőkönyv – Unikornis