Igaz, ne szaladjak így előre. Először is, hogyan lesz az emberből (ember lányából) vízimacska?

Ismerik a gyors úszás láb- és kéz-tempóit? A lábak szorgosan kalimpálnak egymás mellett combtőtől lefelé ülőgumó és egyéb izmokból, enyhén befelé kacsázott, lefeszített lábfejekkel (áramvonalasság = a lehető legkevesebb ellenállás = gyorsabb haladás). Ezalatt a kezek váltott tempóban, egyik fent, a fül mellett, másik lent, a comb mellett: lapátként, evezőként hajtják-segítik előre a testet. A comb mellől először a könyök szabadul, mint a zsebből előhúzott kar, közben a másik kar a fül mellől már húz a tenyérrel lefelé, a test felé közelít. A comb melletti “zsebből” előhúzott kar kecsesen előrenyúlik a víz felett, majd az ujbeggyekkel kezdve a vízbe fúródik; ekkorra a másik kar már szinte leért, lefelé fordított tenyérrel közeledik a másik comb mellé, húzza előre a testet (közben a lábak szünet nélkül hajtanak). Fej a vízben, csak a búbja látszik ki, karcsapások, egy-kettő-há-rom, levegő a há-rom alatt, egy-kettő-há-rom, levegő s vissza a há-rom alatt, stb. Közben a csípő a karok ritmusában (egy-kettő-há-rom) finoman ring, billen erre, billen arra. Az egész test mint valami óvatos lopakodásban előrenyújtózkodó macska tör előre miközben vájja bele magát a vízbe (mint kés a vajban, de ez egy egész más történet). No erről a mozdulat sorról nekem mindig az jut eszembe (egy-kettő-há-rom), hogy ha létezne a vízimacska, akkor az így lopakodna.

Aztán még pár hossz, és a vízimacska-varázs szertefoszlik, jönnek a komolyabb, égetőbb, sűrgetőbb gondolatok (élet dolgai). Olyan jó, hogy a víz alatt csönd van: mintha az egész világ hirtelen hangtompítót kapott volna.

Ekkor lenne igencsak szükségem (kedves Sci-fi írok, ugye már úton van??) ÖTZI-re, az ÖTleteket rögZÍtő, parányi, fülbe illeszthető szerkezetre, amely úszás közben – tehát még vízálló is! – rögZÍtené a gondolatbuborékokat, amelyek a karcsapások hatására sorjáznak elő. Annyi könyvet írtam már fejben, úszás közben! ÖTZI nélkül azonban csak elpattannak a gondolat-buborékok, mint a széndioxiddal dúsított víz színén a CO2 buborékocskák. Ennek az az oka, hogy általában olyannyira jól sikerül a tréning, és utána a szaunában való párolódás, hogy csak a legritkább esetben marad meg valami papírra vethető a magvas gondolatokból, felismerésekből. Például a vízimacska így született.