Az évad eddigi legsűrűbb, legmunkásabb hete. Három különböző dolgon dolgoztam egyszerre, s voltak pillanatok, amikor négy is volt az a három…
Mondhatnám, hogy végre, de nem mondom. Egyszerűen csak pislogok, mint az egyszer leveli béka, amikor jön az árvíz. Ugyanis gagyimacira dolgoztam magam a héten (ne kérdezzétek, honnan ez a kifejezés, de így van). K.O. Egyébként is elég hosszúak itt az irodai órák, amit azzal próbálok kompenzálni, hogy vagy később érek be, vagy hosszabb ebédszünetet tartok: ezek egyike sem igazán volt jellemző ezen a héten. Sokkal inkább a zsinórban egyhuzamban ledolgozok 8-9-10 órát, egy picike ebéddel, aztán pedig uccu neki, vissza az íróasztalhoz/telefonhoz/skyphoz stb… De azért alapvetően inkább örülök, akkor is, ha kétszer is este kilenc fele sikerült elszabadulnom. Elszökni a fitneszterembe úszni pedig igazán feldobja a napot.

Egyszóval ezen a héten dolgoztam,  dolgoztam, dolgoztam, ja igen, meg még egy kicsit dolgoztam, és közben elkezdtem megtanulni gitározni, ami azért enyhe költői túlzás: elkezdtem megtanulni egy adott dalt egy kölcsön kapott gitáron. A gitár kézzel készített, számozott hangszer, tavaly készült, még olyan friss gitár illata van (vagy friss hangszer illata), akárhányszor előveszem betölt a gyanta illata (vagy a frissen munkált, ragasztott fa).

20 fok, tavasz. Zseniális. Hétvégén talán látok majd valamit a napból is, a héten csak a narancsfák esti illata jutott – de elégedett vagyok ezzel, sőt, boldog. Egyszerű. Különösen ha kialszom magam: egyszerűen boldog. Bizonyos estéken pedig sörbetyár.